„Ez a Fény világítja meg hegycsúcsra vezető utat és létrehozza a
megtisztulást, hogy beléphessünk új évünk világába”
Minden évben
December 20. és január 20. között egy erőteljes beavatáson megyünk keresztül.
Melynek intenzívebb része mindig decemberre tehető. Január hónapban már az erők csendesülnek egy
picit, és ha kiálltuk a próbákat, akkor folytatva az utunkat a hegytetejére
érhetünk. Év elején lezárjuk a mögöttünk lévő esztendőt azzal, hogy elengedjük
azokat a dolgokat, embereket, helyzeteket, melyek nem szolgálnak már minket.
Addig nem tudunk felmenni a hegy tetejére, amíg el nem engedjük azokat a
szokásainkat, melyekkel már nem tudjuk kifejezni kreatív, igaz életünket. Olyan
helyzetekbe kerülünk, már december 21-től kezdődően, melyek tükrözik majd a
ragaszkodásunkat az elme, az érzelmek és a testünk haszontalan illúzióihoz.
Addig van
gátolva az utunk a hegytetőre, amíg el, nem eresztjük ezeket és helyettük az
Odaadásra, Jó Akaratra és a Szeretetre összpontosítunk. Ezek a minőségek ahhoz
szükségesek, hogy a következő lépést megtehessük az újévben. A téli
napfordulónál a Lélek sötét éjszakája visszahúzódott és mi spirituálisan
újjászülethettünk. Nagyon fontos, hogy ami még ennek az útjában áll azt
januárban végleg lebontsuk. Így azt is mondhatjuk, hogy a tavaszi
nagytakarítást januárban önmagunk tisztításával kezdjük. Ha kint ropog a hó a
talpunk alatt, és kissé zord az idő, akkor mi a „külső” és „belső” otthonukban
lelünk meleget és védelmet. Néha kisüt már a nap, ilyenkor kapcsolódunk a
természethez, élvezzük a tél játékait és eldőlhetünk a puha fehér hóban, mely
szinte megsimogat és megnyit minket. Először hidegnek tűnik, de közeli
kapcsolatba kerülve vele meglepően lágy energiát képvisel. Így van ez a Hófehér
színnel is. A fehérhez olyankor vonzódhatunk, ha valamit szeretnénk tisztázni
önmagunkban vagy másokkal való kapcsolatainkban. Minden olyan élethelyzetben, ahol már sok
tapasztalás és változás történt szükségessé válik a végleges tisztázás és
elengedés. Egy tiszta új lap látomása lebeg a szemünk előtt és ösztönöz minket
a változásra.
Egy FEHÉR AJTÓ nyílik a világra.
Ezen az ajtón
belépve sokszor fájhat és nehéznek érezhetjük az életünket, mégis, ha
belesimulunk a változás folyamatába, úgy ahogy a puha fehér tiszta hóba, és
engedjük, hogy csak történjenek a dolgok, akkor megtapasztaljuk a szenvedés
mögött rejlő Isteni gondviselést és gyengédséget. Az Isteni Fehér fény
megtisztít majd és szerető karjaiba emel minket. Megtisztult belső lényünk és a
kezünkben tartunk egy tiszta fehér lapot. Ha ránézünk, erre a lapra ráébredünk,
hogy sokszor nem is olyan könnyű bármit is ráírni, vagy rárajzolni.
Az egész
folyamatot támogatja egy rózsaszínű energia, mely segíti az elengedést, és
valami újnak a fogantatását. Magában
hordozza a szeretet ideáját és az újjászületés realizálódását. Ha sok
próbatétel ellenére is megőriztük a hitünket, akkor itt a hegy tetején
kapcsolatba kerülünk a Jó Akarásának regeneráló tüzével. Ez a szereteterő
kiemel a fájdalomból és a meg nem értettségből. A hegytetején széttárt karokkal
átérezhetjük az összetartozást és azt is, hogy bármi is történjen, képesek
vagyunk áramoltatni a szeretetet. Ez egy nagyon finom és megnyugtató érzéssel
ajándékoz meg bennünket. Ebben az időszakban mindig megpróbálják a
megbízhatóságunkat, érzelmi egyensúlyunkat és a fizikai világban való bölcs
működési képességünket. Ráébredünk, hogy itt a hegy tetején érezve a szeretetre
és jóra való képességünket végre felelősséget vállalhatunk magunkért, az
érzéseinkért, a cselekedeteinkért és az életünkért. Mindezt mindenki hasznára
tesszük és példát mutatunk azáltal, hogy végre elfoglaljuk a helyünket a
világban.
Ebben a beavatásban
eltűnhet a kétszarvú bak és a helyét elfoglalja az Egyszarvú Unikornis, mely az
egy pontra/célra/útra irányuló elszántságunkat szimbolizálja. Ebben a
folyamatban az anyag és a szellem egyé válik. Szívünkbe tekintve megláthatjuk,
hogy mi az, ami megmaradt nekünk és mi az, amit el kell még engednünk. Az
elengedett minőségek helyére pedig végre betöltődhet igazi lényünk és utunk
lehetőségei. Elindul egy csodálatos teremtés azzal, hogy megérezzük és
meglátjuk a szívünkben a kis magokat, melyek az elkövetkező évünkben bőséges
termés lehetőségét hordozzák magukban. Ha körültekintőek és alaposak voltunk,
akkor január végére megtisztulva és az előző évet magunk mögött hagyva
fellélegezhetünk, megpihenhetünk, hiszen gondos belső munkánk eredményeképpen
Felfényesedhetett az életünk. Lejövünk a hegyről, vissza az emberi létezésünk
világába. Egész lényünkben érezzük, hogy készen állunk emelkedett utunk
folytatására.