Szeptemberi nyitány

Látom, mindenhol Földanya kézlenyomatát 

Azt hiszem az Őseink szemében vonzereje, nem a
szépségében rejlett a határtalan termékenysége
volt az, amivel rabul ejtette valósággal elvarázsolta őket. 
Élőt teremtett az élettelenből hegyeket, réteket, 
erdőket kaptunk Ősanyánk öléből. A képzelet teremtő ereje 
hitet adott és reményt,  hogy tiszta lappal és 
szívvel újra élni kezdhessünk.

Egyáltalán nem úgy gondolunk rá, mint aki egy az őserdő
még felfedezetlen részén, gyékényszőnyegén
ül naphosszat egyedül magába feledkezve,
míg ha leszáll az éj a törzs minden tagjával
egyesül éjről-éjre újra és újra
egy örök körforgásban.

Ő itt él közöttünk egyszerre velünk és bennünk,
növényben és állatban, fűben, fában, virágban
napsütésben, árnyékban, a reggeli harmatban
és a naplemente furcsa narancsvörösében
ott az ég alján abban a keskeny sávban
várva a kollektív lelkiismeret feltámadására.

(Hajgató Attila)