2016. május 5., csütörtök

Szabadságban élni

Az elmúlt hónap energiái jó magasra dobták a labdát. Bízom benne, hogy sokan elkaptuk ezeket a lasztikat, de lehet, hogy sokszor kiesett a kezünkből, vagy esetleg jól fejbe kólintott minket és ez nagyon fájdalmas lehetett. Remélem, mindenki jól van és indulhatunk tovább. Nem ígérhetem, hogy könnyű lesz, de ha már idáig elértünk, akkor tovább is megyünk és bátran vesszük a következő feladatokat. Engedjük, hogy az aktuális energiák felszínre hozzák a még bennünk szunnyadó negatív erőket. Érdemes visszatekinteni és megvizsgálni a konfliktusainkat, hogy mire szerettek volna megtanítani. Most lehetőségünk van arra, hogy a Fénybe emeljük ezeket a minőségeinket és a hétköznapi életünkben is megéljük azokat.

Mindenkiben él egy belső gyermek, melynek nemtől függetlenül két minősége van. A jól ismert Jancsi és Juliska mese szereplői nagyon jól szemléltetik e két minőség jelentéstartalmát. Juliska a belső gyermek feminin aspektusát jeleníti meg, aki bízik az intuíciójában és legyőzi félelmét, a boszorkányt a tűzbe vetve. Jancsi pedig a „belső gyermek maszkulin oldalának jelképe, aki bizalmát a feminin aspektusba helyezi. Ennek eredményeképp kiszabadul, hogy valódi örömöt és boldogságot találjon. Ha ezt a két minőséget tudatosan magunkon belül megéljük, akkor meggyógyulnak a kapcsolataink. Az ide vezető út, hogy megvizsgáljuk azt, hogy a kapcsolódásainkban megéljük-e a két oldalunkat, vagy elrejtve bennünk vágynak a megélésre, megtapasztalódásra. Akár a női, akár a férfi minőség van elnyomva bennünk élethelyzettől függetlenül, nem leszünk egyensúlyban és nem érezzük stabilnak magunkat. Segítségként pedig a másik zavaró viselkedésében fogjuk meglátni ezeket a részeinket.   A kapcsolódásaink nyújtják tehát a legjobb tanuló pályát a fentiek megtapasztalására. Őszintén nézzünk szembe a megnyilvánulni vágyó részeinkkel és engedjük meg, hogy megmutassák a gyógyulás és a szabaddá válás irányát. Folytassuk a tisztítást, hatoljunk le a problémák és az életünk gyökeréig, hogy minél hamarabb

Mi magunk váljunk a szeretetté, hogy fénybe emelhessük a kapcsolatainkat.

Most már a Mi kezünkben van a varázspálca, hogy a hétköznapi élet általi nehézségek fölé emelkedjünk. Eljött az idő arra, hogy kézbe vegyük az életünket. A negatív mintákat, érzéseket és tapasztalatokat meggyógyítva szeretetben létezzünk egymással. Minden áldott nap, amikor felébredünk egy új pillanat, egy új nap lehetőségére, fellobbanhat a szívünkben a szikra. Tekintsünk erre az új napra úgy, hogy abban benne rejlik minden lehetőség, mely szükséges ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat és túléljük az aktuális dolgokat.

„Tölts most el némi időt azzal, hogy megvizsgálod, hogy van-e álmod és célod és jelenleg mi foglalkoztat, nehezít téged. Ha esetleg rádöbbennél, hogy nincs megfogalmazott célod, és úgy érzed, lassan elnyel a hétköznapiság, akkor elsőként nyugodj meg, majd egy csendes pillanatot teremtve kezdj el álmodni. Nem várhatsz többé ölbe tett kézzel, hogy majd valaki irányt mutat, vagy segít az indulásban, cselekvésben. Csendesedj el, kapcsolódj össze a szíveddel és engedd, hogy a felszínre jöjjenek a fájó érzések. Öleld át elfogadásod és szeretetet fényével és engedd, hogy a benned élő sérült gyermek angyallá cseperedjen. Ha megengeded, akkor ez egy végtelenül szelíd gyógyító folyamat lesz, mely segít, hogy igaz önmagunkra lelj.„ 


A szívünkben ott a lélekláng, mely ezután biztosan nem fog kialudni. Fontos, hogy ne akarjuk nagyon megrakni e tüzet, türelmetlenséggel, túlzott lelkesedéssel, izgalommal és elvárásokkal, mert akkor ez a szelíd tűz pusztítóvá válhat. Csak figyeljük, ahogy szelíden és csendesen ég a tűz. A lelkünk tüzének tudatában induljunk el a külső világban, s tegyük meg a soron következő dolgokat. Étkezzünk, tornázzunk, menjünk be a munkahelyünkre, vigyük el a gyermeket az iskolába, végezzük el a házimunkát, keressünk pénzt, intézzük a dolgainkat, kapcsolódjunk emberekkel. Elképzelhető, hogy az éppen soron következő lépést úgy ítéljük meg, hogy az nincs összhangban a vágyott célunkkal. Ne feledjük, hogy ez csak a látszat. A cél pedig, csak az Egó szemének nem látszik. Ne becsüljük le a hétköznapi élet tevékenységeit. Ha a tudatunkban őrizzük a célunk fényét, akkor minden egyes pillanatban megtett lépés és cselekedet hozzásegít ahhoz, hogy a vágyunk megvalósuljon. El kellene hinnünk végre, hogy az a pillanat, amiben éppen benne vagyunk, a célunk felé repít minket, és aktuálisan az a legjobb számunkra. Adjuk át magunkat elvárások nélkül, és ha így teszünk, akkor mindig tapasztalunk majd valami értékeset a saját fejlődésünk szempontjából.
Ha szívből élünk szabaddá válunk!

Minden tapasztalással bölcsebbek, tisztábbak, erősebbek és tudatosabbak leszünk. Megtapasztaljuk magunkat a különböző helyzetekben, s ezáltal izgalmassá válik az életünk. Ha hiszünk abban, hogy mindez értünk történik, akkor lassan láthatóvá válik, hogy miként működik az életünk. Tudunk dolgokat, mert megtanították, megtanultuk, láttuk, hogy mások hogyan csinálják. Mindezt azonban hozzuk le a fejünkből a szívünkbe. Ültessük át a gyakorlati életünkbe, és ha kell, gyökeresen változtassunk rajta. Ha ezt megtesszük, akkor kapcsolatba kerülünk a testünkkel is. Ez elsőre nehéznek tűnhet, mert nem tudjuk, hogy merre menjünk, mit tegyünk. Legyünk bátrak és engedjük, hogy az első felmerülő helyzet mutassa az utat. A megélt dolgokból, átélt élményekből megszületik az igazi tudásunk, valódi életünk, akik mi magunk vagyunk. Ebben a folyamatban pedig ráléphetünk

Bölcsességünk Arany Útjára. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése