Ártatlan, de tudatos "Bolondként" újjászületni

Nagyon nehéz, embert próbáló, megtisztító heteken vagyunk túl. Hatottak ránk az energiák, melyek ellenkezést nem tűrve kitakarították belőlünk mindazt, ami nem volt hű az igazi minőségünkhöz.  Kicsit fellélegezhetünk, de érzéseim szerint még egy kicsit ki kell tartanunk, mert a hőn áhított szabadságunk még várat magára egy picit. Az út, melyen jelenleg lépdelünk nem más, mint a BOLOND ösvénye. A tarot nagy lapjai közül a bolond mindig egy kilépő energiát képvisel. A Bolond maga a Hős, akik mi magunk vagyunk. A Lélek minősége, aki megteszi az első lépést ebbe az új és ismeretlen világba.  

Az életbe való kilépés a hajlandóság cselekedete.

Szükségünk van a Bolond energiáira, hiszen sokszor, ha tudnánk, hogy mi vár ránk nem igazán indulnánk el. Ez a minőség szemlélteti tehát a kezdeti legelső lépésünket ezen a Föld nevű bolygón, azonban ezt a lépést újra és újra meg kell lépnünk. Mindig jön egy új időszak az életünkben, melyet aztán el kell hagynunk és mindig jön egy új szebb, jobb, emelkedettebb szakasz, melybe ismételten be kell lépni. Egyik lépés sem könnyű, mert nem ismerjük, hogy mi is vár ránk. Most is egy új időszak kapujában állunk, s mondhatnám, hogy toporgunk, mert már úgy érezzük, hogy fogytán az erőnk a türelmünk és a hitünk. Mégis azt kell mondanom, hogy kitartás, mert még egy picit várnunk kell, hogy az a csodás ajtó szélesre táruljon. Még nem léphetünk, bár már nagyon vágyunk erre. Börtönben, kalitkában érezhetjük magunkat, és kétségbeesetten rángathatjuk a rácsokat. Azonban lassan ráébredünk arra, hogy azzal, hogy rángatjuk a rácsokat, vagy ütjük a falakat, azok erősebbek lesznek. 

A bolond kezdeti minősége az, aki nem néz a lába elé, egy picit felelőtlen és nem igazán tudatos. Nem látja önnön részeit, sem az árnyékot sem az emelkedettet. Pedig mindezek benne élnek. Ez idáig hajlamosak voltunk ködösíteni és az illúziók világában létezni. A jelenlegi energiáik több, kevesebb sikerrel, de már el kezdték felnyitni a szemünket. Március elején lehetőségünk lesz arra, hogy a szemünket teljesen kinyissuk és ebbe az új időszakba már tudatosan lépjünk be. Két erő dolgozik rajtunk, az egyik azt szeretné, hogy vállaljunk felelősséget a másik pedig azt, hogy szabadok legyünk. Minél jobban nyomaszt a felelősség tudata, annál jobban vágyunk majd a szabadságra. És ez fordítva is igaz. Minél jobban szeretnénk kiszabadulni, annál nagyobb lesz a „Vállalj felelősséget!” nyomása. Kezdjük érzékelni az új kezdet lehetőségét, de még mindig bent kell lennünk, hogy a lelkünk mélyéről kiszabadítsuk, majd elengedjük a még ott szunnyadó fájdalmakat. Ha meggyógyítjuk a lélek felszínre került fájdalmait, az segít abban, hogy kimondjuk végre azt, hogy "IGEN hagyom magam, s elengedem végre a rácsokat". Mindegy, hogy miben vagyok, min megyek keresztül vállalom a felelősséget és nem küzdök tovább. Elköteleződöm egy magasabb vezetés mellett, megtanulok újra bízni ebben a felsőbb erőben.

Most lehetőségünk lesz arra, hogy megéljük a Bolond energiának a mesteri minőségét, mely szárnyaló paripaként repíthet minket az igaz Életünk felé. Ez a minőség azt jelenti, hogy végigmentünk ezen a nehéz időszakon, időszakok sorozatán és túléltük.  Megtörténhet egy örömteli újjászületés és egy újabb ébredés.  Lehetővé válik, hogy végre függőségek nélkül szeressünk, és hogy visszatérjen az elveszített bizalom. Mindezek segítségével pedig felismerhetjük a bennünk élő Felsőbb Ént. Ez a Bolond már tudatos látja és elfogadja önmagát. Még egy utolsó pillantással visszanéz a maga mögött hagyott életre. Végtelen hálával a szívében mosolyog egyet és vesz egy mély lélegzetet. Megérti, hogy szükséges dolgokon van túl, s mindezek nélkül most nem lehetne nyugodt és békés. A szívében születőben van egy új szeretet, melyet talán eddig nem is ismert még. A tudatosság fénye segít, hogy a bennünk élő belső gyermek/lélek megőrizhesse az ártatlanságát, gondtalanná és örömtelivé váljon. Ez a gyermeki tudatosság pedig kivezet a sötétségből a fényre.

Márciusban ráléphetünk arra az aranysárga ösvényre, mely elvezet minket a Felsőbb Énünkhöz. Úgy ahogy Dorothy és Totó kutyája a Sárga téglás úton lépdelve keresték  Ózt a nagy varázslót, a Felettes Ént.  Ezt az utat kell követnünk, ahhoz, hogy elérhessük a végső uticélunkat. Ehhez az szükséges, hogy még éberebbek és tudatosabbak legyünk és meg tudjunk maradni a középpontunkban. Hogy összpontosítsunk az Isteni ösvényre és meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat. Az angyalok megfújták az újjászületésre felhívó harsonát rajtunk áll, hogy szeretettel teli bizalommal rálépünk e, a saját sárga téglás utunkra.

„Az az ember, aki egyre magasabbra lát, az végül elér a központi napba, hogy ott feltöltődjön az Isteni energiával”. 

„A zen szerint, ha eldobod a tudást – és ebbe a tudásba mindent beleértek: nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad-, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz, újjászületsz”(Osho)

Ezáltal teret kaphat egy magasabb szintű tudás, mely az EGÉSZ szolgálatában áll. Gondolkodásunk megváltozik és a személyes megvilágosodásból az Isteni együttérzés bontakozik ki. Ez az új és tiszta irány, már megfelel majd a személyes igazságunknak is. És a jó hír, hogy ezzel a kulccsal már kinyílhatnak a kapuk.

„Minden Út végén egy új kezdet vár”

Közeledik, a tavasz ezt teljes egész lényünkben érezzük. Igaz hűvös van még, mégis bizonyosságként érezzük a tavasz simogató, megújító és elvarázsoló leheletét. Belső lényünket lassan virágok töltik ki, és ez a belső virágzásunk lassan végtelen mozgásteret nyújt számunkra. Ezt a hamarosan bekövetkező tökéletes állapotot az összes élettapasztalatunknak köszönhetjük.  Ha a belső virágaink kinyílnak, akkor fog megérkezni az igaz tavasz. Belül és kívül is. Itt van annak az ideje, hogy elfogadjuk az létezés által nyújtott reményt, egységet és bőséget.  Megjelenik a szivárvány, amely egyesíti a létezés minden formáját. Benne van minden. Talán ezért hívják a kínaiak a Nagy Végső Igazságnak. Megengedjük a lelkünknek, hogy elfoglalja helyét a testünkben és végre betölthesse a feladatát. Összekapcsolhat minket a bölcs szellemünkkel és széppé, örömtelivé varázsolhatja a további utunkat. A saját akaratunk helyett megengedjük az Isteni énünknek, hogy Ő irányítsa a földi létezésünket.

Itt a lehetőség, hogy az igaz minőségünket kreatív módon fejezzük ki. Segítsük énekkel és tánccal a tavasz érkezését. Hamarosan ünnepelhetjük alkotóerőnk kivirágzását és az új tudatosságunkat.

Elérkezett az idő, hogy ráébredjünk arra, hogy milyen fontos részei vagyunk az élet állandó mozgásban lévő körének. Lelkünk mélyéről végre felszínre kerül a legmélyebb öröm. Nem félünk már a felelősségtől és tudjuk, hogy miként vegyük fel a kapcsolatot a külső- belső-felső világgal egyaránt. Legyőztük a félelmeinket, ezáltal a belső bölcsességünk a szívünkön keresztül kifejeződhet végre.

Bármi is épül, alakul most az életünkben az

Összpontosítás

Felelősségvállalás

Áhitat és a

Szorgalom

az a négy sarkalatos pont, melyek segítenek abban, hogy elérjük a célunkat.

Az ajtó hamarosan nyílik

Őrizzétek a szívetekben a reményt!