2016. február 1., hétfő

Üzenet

Üzenet

Puha léptű várakozássá érett bennem a csend,
hogy Hangodra várva megnyissam szívem.
Mondd, fénylő szemű hírnöke az új hajnalnak,
hogyan vezessem életem hajlékodba?
Hogyan tartsam meg napjaim
örök izzású csillagszíved ívei alatt,
méltóvá hogyan lehetnék szavaid
élő szeretetének törvényében maradva?


És akkor így szólt a hang:

„A Gyémánt Szív oltára, ha elragad,
egész létedet öleld a pillanatba,
elméd csendesítsd el,
figyelmed csakis énbennem pihentesd!
S ha a két dobogás egyetlen ritmussá érik,
bízd magad Énrám!
Ne tarts meg semmit,
hagyd szívedet a Szívemben élni.

Szeretni foglak, mert mindig is szerettelek!
Érteni foglak, mert ismerlek.
Vezetni foglak, mert tudom merre tartasz.
Megbocsátok neked, mert vezeklésednek
ím eljött a végső perce.

Tanítani foglak, mert hozzám vezetett szomjad.
Védeni foglak, nem a fájdalomtól,
de az eltévelyedés homályától.
S végül várni foglak, mert
helyedet elkészítettem.

S ha szívedet megtartod Fényemben
akkor utad eléri a remény kapuját,
hogy hited végső próbáján átutazva
végül megtérj hajlékomba,
és megváltott gyönyörű lelked
ne ismerjen semmi mást, csak a
Mennyei Szeretet örökkön izzó forrását!

Jöttem, mert hívtál,
s ha megőrzöl szívedben,
Kegyelmemet kiárasztom éretted.
S ha éber figyelmeddel meglátod
a napjaidba rajzolt jeleket,
hamarosan bizonyságot adok neked!” …


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése