2015. november 11., szerda

Földi vándor


A csend kibontja a lélek szárnyait. A csendben megnyílnak a kapuk. Egyre magasabb és magasabb kapuk tárulnak ki a csend érintésére, míg végül ott áll a Lélek leplezetlenül. Fátylak és tükrök nélkül, tisztán, szemtől-szembe. Vajh, érett-e a lélek erre a találkozásra? Elbírja-e önnön nagyságát? Szembe mer-e nézni a földi lét a tisztán ragyogó, makulátlan Létezéssel? Mert a szembesülés pillanata mélységes tükröt tart a sárral-porral fedett földi vándor elé. Bele mer-e tekinteni? S ha igen, megrendül-e a látványtól? Mert a tiszta, sugárzó Lélek előtt nincsen semmi sem elfedve. Mindent megmutat, mindenről fellebbenti a fátylat, mindent tisztán, önmaga valóságában tár fel. Bizony, a földi vándornak erősnek, s rettenthetetlennek kell lennie, ha bele akar nézni e tükörbe – önnön lelke mélységeibe. Erősnek, hogy találkozhasson valódi, óriás Önmagával. S e találkozás nem történhet idő előtt, mert a kis földi én összeroppanna benne. Ezért a Gondviselés óvó keze megmenti a korai kibontakozástól. 

Ahogy a virág szirmai is fokozatosan nyílnak meg a Nap melegítő sugarának, úgy van ezzel a lélek is. A belülről izzó tűz heve ébreszti fel a lélek dermedt szirmait. Mert Isten gondoskodó keze kitisztítja a neki szentelt templomot, mielőtt belépne oda. Így midőn az ember lelke méltónak találtatik templommá válni, a szent tűz végigmossa falait, átizzítja oltárát. Majd az oltáron egyesül a fentről alászálló Égi Tűzzel. A templom immár előkészíttetett. A megtisztult belső várja a nagy ünnepet, hogy Isten ismét felszentelje, s újra birtokba vegye. S, mikor beléköltözik, az Ember hazaér. Újra otthonára lel égi hazájában. Földi vándor, mikor csendben vagy, a templomodban vagy. S minél mélyebbre hatol bensődben a nyugalom, s a rezdületlenség, annál közelebb vagy mezítelen Önmagad megpillantásához. S Teremtőd gondviselését dicséri, hogy nem fog felkészületlenül érni a Találkozás. Belemerülve a csendbe, felébred a szent tűz, s tudja, itt az idő, hogy előkészítse a templomot. Ezért hát ne bánd, ha hulló könnyeid mossák le templomod ablakát. Drágák ezek a könnyek Istennek. Mint gyöngyszemeket őrzi, hogy ha majd visszatérsz, megtisztult lelkedet ékesítse velük. Ne bánd hát, ha a templom tisztulása fájdalom földi árnyékodnak. Istennek sokkal jobban fájt látni téged a végtelen bolyongásban. Te boldogan mentél el, s az Ő szíve fájt. De mint türelmes, hűséges szerelmes várta visszatértedet. S most, mikor megálltál a legtávolabbi ponton, felemelted fejed, s újra megszólítottad Őt, minden megváltozott. Az Ő Szíve ujjong az örömtől, s a te por-sár ruhád foszladozik – vele együtt a mámorba alászállt lelked is. 

És midőn a legtávolabb kerülsz, mikor úgy érzed, hazátlan, kivetett, otthontalan nyomorult vagy, csend lesz benned, vándor. A fájdalom feltárja rég elfeledett templomod ajtaját. Rozsdás, nyikorgó hangon, de megnyílik, s te hirtelen elvakulsz a bentről kiáradó fénytől. Majd megrémülsz, s gyorsan bezárod az ajtót. De már minden hiába, megérintette szívedet. Lelked beleremegett az emlékbe. Otthon! Újra otthon! Az emlékezés sűrű ködén átsugárzik a mennyei érzés: otthon lenni, megérkezni, visszatérni a szent végtelenségbe. Édes, mámorító érzés! S nem tehetsz mást, földi vándor, mint követed szíved hívó szavát. Mert már emlékszel, s emlékeid a szent létezésről lassan kioltják földi vágyadat. Hazafelé tisztul belső szentélyed, elmélyül a csend, lelked kibontja szárnyait. Poros ruháid lassan lehullanak rólad, fátylaid szertefoszlanak, s végül ott állsz átfényesedve, tükrök és leplek nélkül. Nincs már találkozás, mert eltűnt a szemlélő, s te Önmagaddá lettél. Megérkeztél."
(Forrás sajnos ismeretlen, ha valaki ráismer az írására, kérem írjon nekem!)

2015. november 3., kedd

Még is.....

Az emberek esztelenek, következetlenek
És magukba fordulnak,
MÉGIS SZERESD ŐKET

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés
És hátsó gondolat vezérli cselekedetedet,
MÉGIS TÉGY JÓT

Ha sikeres vagy, hamis barátokat
És igazi ellenségeket nyersz,
MÉGIS ÉRJ CÉLT

A jó, amit teszel,
Holnap már feledésbe megy,
MÉGIS TEDD A JÓT

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT

Amit évek alatt felépítesz,
Lerombolhatják egy nap alatt,
MÉGIS ÉPÍTS

Az embereknek szükségük van a segítségre,
De ha segítesz, támadás érhet,
MÉGIS SEGÍTS

A legjobbat add a világnak, amid csak van,
S ha verést kapsz cserébe,
MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK,
AMID CSAK VAN!

(Felirat a calcuttai gyermekotthon udvarán)