2015. december 31., csütörtök

B.U.É.K! * 2016




Boldog Új Évet mindenkinek! 

Kívánom, hogy találjátok meg a sorsotok útját, a Lelketekkel való egységet és szívünkön keresztül az egymáshoz tartozás szépségét! Köszönöm, hogy itt voltál!  Szeretettel visszavárlak

- ban is!

2015. november 11., szerda

Földi vándor


A csend kibontja a lélek szárnyait. A csendben megnyílnak a kapuk. Egyre magasabb és magasabb kapuk tárulnak ki a csend érintésére, míg végül ott áll a Lélek leplezetlenül. Fátylak és tükrök nélkül, tisztán, szemtől-szembe. Vajh, érett-e a lélek erre a találkozásra? Elbírja-e önnön nagyságát? Szembe mer-e nézni a földi lét a tisztán ragyogó, makulátlan Létezéssel? Mert a szembesülés pillanata mélységes tükröt tart a sárral-porral fedett földi vándor elé. Bele mer-e tekinteni? S ha igen, megrendül-e a látványtól? Mert a tiszta, sugárzó Lélek előtt nincsen semmi sem elfedve. Mindent megmutat, mindenről fellebbenti a fátylat, mindent tisztán, önmaga valóságában tár fel. Bizony, a földi vándornak erősnek, s rettenthetetlennek kell lennie, ha bele akar nézni e tükörbe – önnön lelke mélységeibe. Erősnek, hogy találkozhasson valódi, óriás Önmagával. S e találkozás nem történhet idő előtt, mert a kis földi én összeroppanna benne. Ezért a Gondviselés óvó keze megmenti a korai kibontakozástól. 

Ahogy a virág szirmai is fokozatosan nyílnak meg a Nap melegítő sugarának, úgy van ezzel a lélek is. A belülről izzó tűz heve ébreszti fel a lélek dermedt szirmait. Mert Isten gondoskodó keze kitisztítja a neki szentelt templomot, mielőtt belépne oda. Így midőn az ember lelke méltónak találtatik templommá válni, a szent tűz végigmossa falait, átizzítja oltárát. Majd az oltáron egyesül a fentről alászálló Égi Tűzzel. A templom immár előkészíttetett. A megtisztult belső várja a nagy ünnepet, hogy Isten ismét felszentelje, s újra birtokba vegye. S, mikor beléköltözik, az Ember hazaér. Újra otthonára lel égi hazájában. Földi vándor, mikor csendben vagy, a templomodban vagy. S minél mélyebbre hatol bensődben a nyugalom, s a rezdületlenség, annál közelebb vagy mezítelen Önmagad megpillantásához. S Teremtőd gondviselését dicséri, hogy nem fog felkészületlenül érni a Találkozás. Belemerülve a csendbe, felébred a szent tűz, s tudja, itt az idő, hogy előkészítse a templomot. Ezért hát ne bánd, ha hulló könnyeid mossák le templomod ablakát. Drágák ezek a könnyek Istennek. Mint gyöngyszemeket őrzi, hogy ha majd visszatérsz, megtisztult lelkedet ékesítse velük. Ne bánd hát, ha a templom tisztulása fájdalom földi árnyékodnak. Istennek sokkal jobban fájt látni téged a végtelen bolyongásban. Te boldogan mentél el, s az Ő szíve fájt. De mint türelmes, hűséges szerelmes várta visszatértedet. S most, mikor megálltál a legtávolabbi ponton, felemelted fejed, s újra megszólítottad Őt, minden megváltozott. Az Ő Szíve ujjong az örömtől, s a te por-sár ruhád foszladozik – vele együtt a mámorba alászállt lelked is. 

És midőn a legtávolabb kerülsz, mikor úgy érzed, hazátlan, kivetett, otthontalan nyomorult vagy, csend lesz benned, vándor. A fájdalom feltárja rég elfeledett templomod ajtaját. Rozsdás, nyikorgó hangon, de megnyílik, s te hirtelen elvakulsz a bentről kiáradó fénytől. Majd megrémülsz, s gyorsan bezárod az ajtót. De már minden hiába, megérintette szívedet. Lelked beleremegett az emlékbe. Otthon! Újra otthon! Az emlékezés sűrű ködén átsugárzik a mennyei érzés: otthon lenni, megérkezni, visszatérni a szent végtelenségbe. Édes, mámorító érzés! S nem tehetsz mást, földi vándor, mint követed szíved hívó szavát. Mert már emlékszel, s emlékeid a szent létezésről lassan kioltják földi vágyadat. Hazafelé tisztul belső szentélyed, elmélyül a csend, lelked kibontja szárnyait. Poros ruháid lassan lehullanak rólad, fátylaid szertefoszlanak, s végül ott állsz átfényesedve, tükrök és leplek nélkül. Nincs már találkozás, mert eltűnt a szemlélő, s te Önmagaddá lettél. Megérkeztél."
(Forrás sajnos ismeretlen, ha valaki ráismer az írására, kérem írjon nekem!)

2015. november 3., kedd

Még is.....

Az emberek esztelenek, következetlenek
És magukba fordulnak,
MÉGIS SZERESD ŐKET

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés
És hátsó gondolat vezérli cselekedetedet,
MÉGIS TÉGY JÓT

Ha sikeres vagy, hamis barátokat
És igazi ellenségeket nyersz,
MÉGIS ÉRJ CÉLT

A jó, amit teszel,
Holnap már feledésbe megy,
MÉGIS TEDD A JÓT

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT

Amit évek alatt felépítesz,
Lerombolhatják egy nap alatt,
MÉGIS ÉPÍTS

Az embereknek szükségük van a segítségre,
De ha segítesz, támadás érhet,
MÉGIS SEGÍTS

A legjobbat add a világnak, amid csak van,
S ha verést kapsz cserébe,
MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK,
AMID CSAK VAN!

(Felirat a calcuttai gyermekotthon udvarán)

2015. október 25., vasárnap

A szeretet bölcsessége

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan " jó ", hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti. (Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről)
 

2015. szeptember 17., csütörtök

Az egész világ egy Szent Föld

Shopenhauer, a nagy filozófus azt mondta: minden ember a saját határait a világ határainak tartja. Amikor eljutunk egy problémához, amiről megállapítjuk, hogy nem oldható meg az egyedi életünkben vagy a kapcsolatainkban, a családunkhoz vagy a közösségekhez, intézményekhez való viszonyunkban, akkor valójában nem egy megoldhatatlan helyzet elé kerültünk, hanem a saját határainkig jutottunk el. Minél sebzettebbek vagyunk, annál inkább szól az életünk a sebeinkről, mint a valóságról. A sebeink meghatározzák az érzéseinket, a gondolatainkat, a közérzetünket, azt, hogy mire figyelünk, mennyire vagyunk érzékenyek, sőt a fizikai állapotunkat is. A sebeink miatt torzultan látjuk egymást, a helyzetünket, az életet. Ezért ne higgyünk magunknak. Ne hallgassunk magunkra, mert gyakran a sebeink talaján és nem a realitásén állunk. Mindeközben bízhatunk magunkban, mert többek vagyunk a sebzett világunknál. Tehát bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak. A sebzettség átmeneti szakasz, nyughatatlanság két helyzet között. A sebzettségeinkben ellentétek feszülnek egymásnak, ám éppen ezekből nyerhetünk éltető energiákat, amelyek aztán a gyógyuláshoz segíthetnek. Ez azt jelenti, hogy a fájdalmat csak annyira kellene enyhíteni, hogy elviseljük, amíg dülöngélünk az egyik helyzetből a másik felé. Szükségünk van a lázra, a fájdalomra, a szenvedésre, mert az mutatja meg nekünk még másnap is, hogy tulajdonképpen még mindig elviselhetetlenek vagyunk önmagunk számára. Hadd ismételjem magam: aki nem akar szenvedni, tanuljon meg szenvedni. Aki képes átélni elviselhetetlennek tűnő konfliktusokat, valószínűleg nem keresett olcsó megoldásokat ott, ahol nincs olcsó megoldás.

Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájba, hanem az, ami az emberből származik. Akinek füle van, hallja meg. De az apostolok sem értik, és kérik, magyarázza meg. Akkor Jézus a következőt mondja: Hát ti is oktalanok vagytok? Hát nem értitek? A szívből származik a rossz gondolat – és akkor van egy fölsorolás, hogy mi minden rossz származik az ember szívéből. Majd a befejezés: Mindez a gonoszság belülről ered, és tisztátalanná teszi az embert. Nekem úgy tűnik, Jézus eme gondolatait még ma sem fogtuk föl. Ez egy kopernikuszi gondolat. Nem kívülről származik a rossz! Nem azt akarom mondani, hogy az ember a rossz forrása, hanem csak annyit, hogy amikor átélünk valamit, valamilyen helyzetbe kerülünk, és azt mondjuk, ez rossz és az rossz, akkor azt gondoljuk, hogy ez a rossz kívülről ért bennünket, és kívülről hatott ránk. Közben a rossz belülről adódik a történéshez és onnan is hat ránk, a szívből. Ezért van az, hogy ha valaki jól lát, akkor az a sötétben is meglátja a jót, a sötétségben is meglátja a világosat. Akinek sebzett a szíve, sötét a szeme, annak minden sötét lesz. Akinek világos a szíve, meglátja a világosságot. Ez a világ annak rossz, akinek a szíve sebzett. Akinek a szíve jó, ép vagy gyógyult, annak ez a világ egyáltalán nem rossz, hanem egy olyan hely, ahol csodák történhetnek. Ahol az ember találkozhat Istennel, ahonnan az ember eljuthat az Istenhez. A Szentföld.

Az egész világ szent föld.

Hitünk átalakulására volna szükség. Az átalakulás azonban döntően nem az értelmünk és akaratunk révén történik meg, hanem az érzéseink, az érzelmeink, a vágyaink, a szükségleteink és az ösztöneink nyomán. Ez nagyon kritikusan hangzik a keresztény füleknek. De utalnék valamire: éppen a keresztény közgondolkodás ezekhez a belső emberi tartalmakhoz előszeretettel társítja a szégyent, és nevel bennünket, hogy szükségleteket, ösztönöket, vágyakat, érzéseket szégyenként éljünk meg. Adott esetben alapvető szégyenként, hogy egyáltalán ez létezik bennünk. Miközben a hitünk akkor lehetne termékeny és cselekvésre képes, ha lenyúlunk ezen gyökerekig. Különben, ha nem nyúlunk le ilyen mélyre, akkor elszárad. 

Mondok egy történetet. Elmegy a tanítvány a mesterhez, és azt mondja: „Mester, én annyira szeretnék találkozni Istennel! Mondd, mit tegyek?” Mire a mester: "Cselekvésre nincs szükség; vágyakozzál!" „De hát én nagyon vágyakozom az Istenre.” Mire ő: "Jó, majd meglátjuk." Később elmennek együtt úszni. Ahogy úsznak, a mester odamegy a tanítvány mögé, és belenyomja a vízbe. Végül fölengedi. „Ezt most miért csináltad?” - kérdezi a tanítvány, levegő után kapkodva. És akkor a mester azt válaszolja: „Na, látod, ha majd az Istenre úgy fogsz vágyakozni, mint ahogy erre a levegőre vágyakoztál, akkor fogsz is Vele találkozni!”  Nagyon kritikusnak tartom, hogy szinte vágy nélkül vagyunk keresztények. Nincs bennünk az Isten iránti vágy. Ízlelitek a szót? Vágy! Ahogy rászívódsz a csapra a focimeccs után. Úgy, ahogy szeretsz szépen kinézni, mondjuk az esküvődön, mert nő vagy. Nézegetni az esküvői ruhákat. Az vágy! Próbálunk mi előbbre jutni valahogy, de vágy nélkül, anélkül, hogy megtanulnánk szabadon vágyakozni még arra is, ami már a miénk, a hitélet egy helyben járásához vezet.

A pozitív gondolkodás és életszemlélet nem arra való, hogy megvédjen minket a realitásoktól vagy az élet természetes nehézségeitől. Az önbecsülés, aminek része a pozitívan látni tudás képessége, hatalmas erőforrás, hogy az élet valóságával merjünk találkozni. Vagyis, hogy szenvedjünk, ha arra van szükség, hogy elsirassunk valakit, valamit, ha annak itt az ideje, és önfeledten tudjunk örülni és boldog emberként élni. Tehát a pozitív életszemlélet például abban segít, hogy merjünk és tudjunk gyászolni, ha egy élethelyzet megkívánja, és nem arra, hogy megkíméljük magunkat valamitől, ami természetes és emberi.

Pál Feri atya

Forrás: http://azurelefant.blogspot.hu/

2015. július 21., kedd

A szolgálat tisztasága


Még mindig sokan azt érzik, hogy meg kell menteni a világot, a másik embert, a Földet...stb. Persze lehet szolgálni és segíteni, de először mindig saját magunkban kell rendet tenni. Mi hívjuk be a segítő energiákat, és érdemes azon elgondolkodni, ha az energetikai és egyéb rendszereink tele vannak blokkokkal, fel nem oldott érzelmi traumákkal akkor egyáltalán be tudjuk-e fogadni a kért energiát. Ha valamilyen szinten mégis igen, akkor sem marad olyan tiszta, ahogy érkezett. Tehát óriási felelősséget kíván ez a segítős téma, mert sajnos mindkét oldal felé rosszul sülhet el a törekvésünk. Addig, amíg így csinálja valaki, addig torzul az energia, ami azt jelenti, hogy sok emberi rész kerülhet bele. Saját érzések, félelmek, elvárások, nagyon könnyen bele lehet futni a másik manipulálásába Isten nevében. Ezzel nem azt mondom, hogy ne segítsünk, de a késztetés megjelenése után érdemes egy önvizsgálatot tartani. Ha nagyon erősen érzi az ember azt hogy segítenie kell, ha erőteljes érzések társulnak mellé, ha megjelenik a "gyorsan-gyorsan" a fejünkben, akkor biztos hogy sok még az emberi rész. Ha megtaláltad mögötte a személyes motivációdat, alázattal pucold ki azt. Érdemes őszintének lenni,  még akkor is ha nagyon fáj a felismerés. A legszebb az egészben, hogy már ezzel is szolgáltad a Földet és az emberiséget. Saját személyes szintről kitakarított dolgok kikerülnek a kollektívból is. Míg, ha ez nem így történik, tovább szennyezi azt. Ha megtörtént a személyes takarítás, akkor megtalál majd téged is az a felismerés, hogy már nem is annyira akarsz megmenteni és irányítani másokat. Ez is hozhat érdekes és nehezen elfogadható érzéseket, mert itt azzal szembesülhet az emberi elme,  hogy akkor már nincs is rám szükség. Ebből is látszik, hogy végig ez a tévhit állt a megmentő folyamatok mögött. Az elméd biztosan mindent el fog követni, hogy Te azonosulj majd ezzel a feltevéssel. Amikor én ezt átéltem, minden bajom volt, mert téves, ködös szemmel azt láttam, hogy senki se szeret és nem kellek már senkinek. Amikor ezt felismertem és meggyógyítottam magamban, szabadságot éreztem. Megértettem és átéreztem, hogy én egy csodálatos eszköze vagyok az Égi világoknak, aki megengedi hogy rajtam keresztül, de általuk történhessenek a gyógyítások. 

Jézus a következőképpen fogalmazta  meg ezt:
"Ott vagyok benned szolgálva általad."

2015. június 23., kedd

Egység vagy megosztottság? A választás a Tiéd!

Régóta figyeltem háttérbe húzódva, véleményemet visszatartva a világ eseményeit. Igen, visszatartottam a véleményemet, mert érzem a kezdőkép szövegének a súlyát. Érzem, hogy nagy felelősség bármit is kimondani nagynak, komolynak gondolt és főleg politikai vonatkozású dolgokról. Olvastam mások véleményét és persze mindig meg volt a sajátom is, ráadásul belül kezdtem el párbeszédet folytatni azokkal, akiknek a kommentjeiktől felállt a szőr a hátamon. Észrevettem, hogy ítélkezem, észt osztok, csak magamban. Rájöttem, hogy sajnos ugyanúgy szennyezem a világot a gondolataimmal, beálltam a sorba. Nagy igazság, hogy ahogy vagyunk éppen, úgy éljük meg az eseményeket.  Ha keveset aludtam, vagy bármi feldolgozatlan dolog kering bennem, vagy féltem az életemet, családomat, munkámat, akkor ordítok, szitkozódok, vagy kő keményen elítélek. Ha jó passzban vagyok, akkor fölé tudok emelkedni mindennek. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel, hanem egy olyan Feltétel nélküli bizalom van velem és bennem, mely hozzásegít azt érezni, hogy minden eseménynek jogosultsága van jelen lenni az életben.  A nagy dolgokat pl. a politika területén nem én döntöm el.  Én személy szerint megfigyeltem magamat a reakcióimat és főleg a félelmeimet, melyet az események és az ismerőseim kommentjei váltottak ki belőlem. Majd belül tettem rendet. Hiszem, hogy ha mindenki ezt tenné, akkor nem hatna így a kollektív gondolat és nem ilyen lenne a világ. Persze ezt nem tudhatom, ráadásul valamiért lassan úgy érzem, hogy illúzióba ringatom magam és ez sosem fog megtörténni.

 Hitemet veszítettem! 

Visszamentem az iskolámba hátha egy emelkedettebb rezgésű tanárommal találkozom, hogy Ő kiemeljen, visszasegítsen oda, ahonnan megengedtem, hogy lecsússzak. Senki sem volt érdemben ott, akire szükségem lett volna. Egyedül maradtam önmagammal és a fájdalommal, hogy milyen rossz és fájdalmas ez a világ. Erre a mai napon az iskola alapítója kitette a fenti üzenetet a facebookra, mely megint megerősítette bennem azt, hogy szeretve és vezetve vagyunk. Köszönöm neki és köszönöm magamnak, hogy előtte sikerült elcsendesednem és bevallanom magamnak, hogy nem jó irányba haladok, ha tovább duzzogok, ítélkezek és önsajnálom magam. Őszinteségem meghallgatatott és visszaemelt oda ahol lennem kell. 

Arra jutottam, hogy mindig valamilyen a félelem mozgat minket. Van bennünk hozott alap erre és a félelemkeltő hírek mindig hozzátesznek ehhez. Hogy ne legyél szabad, hogy ne befelé nézz, hanem megbénulva, kapálózva ellenkezz a világgal, aktuális politikussal, kutyairtással vagy brutális mészárszékvideókkal. Nem azt mondom, hogy mindez jó vagy rossz, vagy nem igaz. Lehet így és lehet másképpen. De kérdezem, ki tudja ezt? Ki lenne jobb vezető. Ha nem él itthon valaki, akkor hogy lehet hiteles a véleménye az itthoni eseményekről. De tovább megyek, nekem se lehet hiteles a véleményem, mert nem az én kertemben vertek tanyát, nem az én ajtóm elé piszkítottak oda és nem az én kamionomba másztak be ezek az emberek.  Ha ezt kell megtapasztalnom közvetlenül, akkor majd az arra való reagálásom és a helyzet megoldása fogja mutatni a hitemet, az erőmet a könyörületemet vagy esetleg a félelmeim szintjét. Addig viszont a felelősségem az, hogy belül tartsak rendet, önfegyelmet és imádkozzak, de legalábbis pozitív gondolatokat küldjek ki hitem erejével, hogy igenis egy magasabb erő engedi ezt, és hogy ennek célja és rendeltetése van. 

Úgy érzem, hogy talán a legrosszabb és a legerőteljesebb félelmet az generálja, hogy úgy érezzük, nem tudjuk a dolgokat irányítani. A gyűlölködéssel és egymás vagy a másik bántásával is csak önmagunkat védjük. A legtöbb ember nincs is éles helyzetben. Nem érintett.  Aki  meg benne van, a sűrűjében az meg sem tud szólalni, mert helyzetben van, túl kell, élje a szitut. Mégis olyan sokan mondják, és osztják a véleményüket, amihez persze joguk  van. Tegyék. Szerintem sajnos ettől azonban nem fog a dolog megoldódni. Szavazzunk, hogy mi lenne jó. És akkor mi lesz? Én azt gondolom erről, hogy jó kivívjuk magunknak, hogy azután a népre hárítsák a felelősséget. És biztos vagyok benne, hogy bármi lesz is ennek vagy a többi a helyzetnek az eredménye, semmi sem lesz jó. A legtöbb ember alap beállítottsága a szembenállás. Értem én hogy miért és el is fogadom. Azt azért jó lenne egyszer végiggondolni, hogy az elfogadás helyett a folyamatos szembenállással egy negatív világot teremt magában és maga körül az, aki így él. És ha jó sokáig csinálja, akkor aztán ember és szakember legyen a talpán, aki kihámozza belőle.  A jó hír, hogy aki eljut ehhez a felismeréshez, az kiszabadul.

A kérdés az, hogy Te akarod-e ezt?

Adyashanti gondolataival zárnám az írásomat, mely nekem sokat segített megérteni a bennem zajló folyamatokat.

 „Azt látom, hogy az emberek rettegnek az egységtől, mert ott nincs senki, aki kiválna a tömegből és eldöntené vagy előírná, mit tegyek. Az ego pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Egységben nincsen számára hely. Lehúzhatja a rolót. Épp ezért ezt súgja: „Biztos, hogy minden rendben lesz? Szóval én csak ücsörögjek a szobámban és ne foglalkozzak senkivel és semmivel? Hagyjak mindent Istenre? Ki tudja? Ha Isten úgy akarja, hogy a szobádban ücsörögj, akkor ezt fogod tenni. Ha azt szeretné, hogy ne foglalkozz semmivel, pontosan ez fog történni. Ha azonban valamilyen tevékeny szerepet szán neked, biztos lehetsz benne, hogy megadja a lehetőséget is hogy betölthesd. Az emberek – jó szándék ide vagy oda – az esetek kilencvenkilenc százalékában megosztottságból cselekednek. Így pedig csakis ezt adhatják tovább. Ha átállsz az Egység oldalára, továbbra is éppúgy végezheted mindazt, amit addig megosztottságból csináltál. Maga a cselekedet nagyon hasonló, sőt akár ugyanaz maradhat. Továbbra is levelezhetsz államférfiakkal, vagy körberepülheted a Földet. A lényeg az, hogy minden nagyon más lesz, ha az Egységből teszed. Hogy miért? Mert közben az az érzésed hogy: „Fogalmam sincs, miért csinálom mindezt.”  Ez pedig azt jelenti, hogy többé nem valamilyen konfliktus mozgat.„

Zárszó:

Örülök, hogy visszatartottam eddig magam és most letisztulva minden szándék nélkül csak úgy végre kiírtam magamból. A konfliktus a világmegváltás és megváltoztatási szándék eltűnt, de az hogy leírjam, megmaradt. Megtettem hát.

2015. június 1., hétfő

Együttérzés


„A mai napon egyszerűen határozd el:

Elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Integrálom azokat a részeimet, melyek a másikban észlelt hibák által mutatkoznak meg számomra. Elengedem lényemnek azt a részét, amelyik meg és elítéli a másik embert. 

Mi, angyalok segítünk abban, hogy Isten szemével láss. 

EGYÜTTÉRZÉSED

csodálatos hatalma által garantált a gyógyulás és a felszabadulás!


2015. május 10., vasárnap

Örök igazságot hordozó

Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, hogy milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: IGEN! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál." 

(Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse 1994 május)


2015. április 5., vasárnap

Halál és az áldozatiság legyőzése

Gyermekkoromban nagyon nem szerettem a húsvéti ünnepeket.  Főleg a húsvét hétfőt. Kirázott a hideg a locsolóktól és a kényszeres vendéglátástól. Csináltuk, mert ez volt a szokás. És sokan még mindig így élik meg a húsvéti napokat. természetesen erről senki sem tehet, mert hiszen ezt láttuk ezt hoztuk magunkkal az ősöktől ezt diktálja belénk a média és a külvilág. Számomra spirituális ébredésem hozta el a húsvét misztériumát. Pár évvel ezelőtt Jézus nagyon közel került a szívemhez. Ha meditáltam mindig nagyon erőteljes, de ugyanakkor nagyon szelíd szeretetenergiával simogatta meg a problémáktól terhes fejecskémet. Jelenléte megnyugtatott és kiemelt a lehúzó minőségekből. Én nem kaptam vallásos nevelést, ezért ő nekem a tiszta minőségében tudott megjelenni. A mai napig is a szívemben él és napi kapcsolatban vagyok Vele. Évekkel ezelőtt, a húsvét előtti időszakban a városban sétálva a következőt hallottam egy Jézusi tanítást hirdető fiú szájából:

„ Neked MOST mit jelent Jézus?”

Akkor, és azóta is  húsvét eljövetelekor mindig eltűnődöm, hogy igen ez milyen meghatározó kérdés. Én már nem szaladgálok húsvét előtt az ajándékokért, így nem tudom, hogy ez a mondat 2015-ben is elhangzott-e és ha igen, akkor vajon hány ember  tűnődött volna el a kérdésen. Amikor ez történt (2011) sok ember volt az aluljáróban, de aki konkrétan figyelt, (rajtam kívül) összesen egy ember. Engem nagyon megérintett. Igen, ilyen az, amikor Jézus szól hozzánk. Azért reménykedem benne, hogy  nem csak nekem volt azért „halló fülem” erre a mondatra. Éppen ezért, nagy szeretettel osztom ezt most meg veletek, hogy minél több ember megállhasson, eltűnődhessen, ezzel megengedve azt, hogy nyíljon és virágba borulhasson a szeretetre áhítozó emberi szív.

Mit jelent  számomra Jézus?

Ne az elméddel, ne az olvasottak alapján válaszolj, hanem nézz bele a szíved mélyébe és ott keress. Jézus azt mondta, „hogy aki keres, az talál”. Én hiszek neki. Bízz abban, hogy megtalálod őt a szívedben.  Ha ott keresed, akkor a hozzád illő módon találod meg.


Nekem Jézus a természet. A fák a virágok, napsütés a kertem. A madarak éneke a virágok illata. Elvetni a magot a földbe és mindennap figyelni, hogy megjelenjen a kicsi zöld levél. S közben gondozni, óvni, öntözni, hogy a mag megpattanjon, s hogy valami elkezdődjön. Egy új élet, egy új minőség. Jézus jelenti számomra azt a magasztos példát, hogy a legnagyobb nehézséget és túl lehet élni. A küldetése, amit itt a földön testben véghezvitt a legnagyobb erő számomra. A legnagyobb lelki tartásra adott nekem példát. Aki tudta, hogy mi is vár rá, remegett és félt, de hű volt és IGENT mondott. Megértette velem, hogy a legnagyobb feladatom az életben az, hogy aszerint éljek, aki én vagyok, ahogy én tudok. És, mindig hangsúlyozta, hogy ehhez hatalmas bátorságra lesz szükségem. Fontosnak tartotta, hogy megértsem, hogy ha az életem nehézségein aggódom, ezzel foglalkozok, sajnálom magam, vagy éppen fel akarom adni az egészet, akkor szépen lassan áldozattá válok, és ezáltal elveszítem az életem beteljesítéséhez szükséges VÖRÖS energiát. Mindig kért az ilyen pillanatokban, hogy mondjak igent a szenvedésre, és a nehézségekre, mert akkor azok csodálatos módon meg fognak oldódni. Azokban a nehéz lelket gyötrő helyzetekben nagyon nehezen, de hittem neki. Az Ő biztatása és a bennem lévő szemernyi bizalom és hit, átsegített a dolgokon. 

Szavakkal el nem mondható érzések és élmények, melyek ezeket az IGENEKET követték hatalmasra növelték bennem a hitet a bizalmat és a reményt. Jézus számomra a korall sugár is egyben, hiszen ez a minőség az, amikor már megértettük a szenvedés lényegét, nevezetesen azt, hogy minden probléma és nehézség értünk van. Tanulási célból és nem azért, hogy nekünk rossz legyen. A korall a MEGVÁLTÓ ÚJ SUGARA. Általa megjelenik a szeretet bölcsessége az életünkben. Jézus a saját példáján keresztül segít, hogy elengedjük a halál illúzióját. Ő volt az, aki mindig azt erősítette bennem, hogy a saját életem példájával tanítok a legtöbbet. Mostanra már teljesen elhiszem ezt és hála neki élem is.

Jézus a tanítóm, akitől a legtöbb tudásom származik.
Jézus a lelkem gyógyítója, aki segít kioldani, elengedni, megbocsájtani és szeretni.
Jézus a segítőm és a vezetőm, aki az emberekkel való munkámat segíti és támogatja.
Nagyon nagy baj esetén, ha rágondolok, pillanatok leforgása alatt olyan mintha átölelne.
Ő az, aki felemelte a fejemet, amikor azt hittem kisebb vagyok, mint Ő.
Jézus a barátom. Csak így. Ennyire egyszerű.:-) Egy olyan barát, aki a hibáimra úgy mutat rá, hogy közben érzem, hogy feltétel nélkül szeret és elfogad.
Jézus az, akit mindenkinek bemutatnék.


Drága gyermekek!

„Szívem szeretetével ölellek át benneteket. Köszönöm a tiszteletet és a szeretetet, amit felém árasztotok ezekben a napokban. Azonban az ünneplés nektek jár, hogy a mai időkben is meg tudjátok őrizni a szívetekben a szeretetet és a reményt. Számomra az adja a legnagyobb örömet, ha látom a szívetekben fellobbanó lángot. A földért, az életért, magadért, másokért. Ha engem szeretsz és rám gondolsz az egy nagyon nemes cselekedet. De tudd, azt, hogy ha mindezt a szeretetet a földnek, magadnak és az embertársaidnak árasztod az-az én szívemnek a legnagyobb áldás. Szeretném, ha tudnád, hogy a velem való kapcsolódás nagyon egyszerű.  Ha szeretsz, ha figyelsz, ha gyengéd és tapintatos vagy, ha alázatos és befogadó vagy, akkor VELEM vagy.” Áldásom rátok!

2015. március 20., péntek

Itt a tavasz.....

 Itt a tavasz * Induljunk hát!

A mai nap a tavaszi napéjegyenlőség pontja, mely elhozza számunkra a megújulás energiáit. A nap belép a kos jegyébe, melynek hatására azt érezhetjük, hogy végre elmozdulhatunk és cselekedhetünk. A mai nappal beköszönt a tavasz és a szívünk megtelik szeretettel és lelkesedéssel. Beszippantjuk a friss szellővel érkező tavasz illatát és nagy öröm, hogy minden reggel a madarak énekére ébredhetünk. Hamvaiból újjászülető Főnixmadárként szárnyalhatunk tovább!
"Eljött számodra az-az időszak, amikor megvalósíthatod végre azt, hogy emberi életedet Isteni minőségben élhesd. Nagyon sokat fáradoztál, dolgoztál, hogy így legyen. Engedd meg magadnak, hogy ember légy és engedd meg magadnak, hogy Isten légy. Az elkövetkezendő időkben már nem fog működni, hogy csak egyik-vagy másik minőségedet éld. Minden támogatást és energiát megadunk ahhoz, hogy önmagadban egyesítsd a kettőt és végre ISTEN-EMBERKÉNT élj. Szívedet emeld a magasságokba és közben testedben teljes elfogadással tapasztald a földi életed szépségét és nehézségét. Ez lesz számodra a teljes élet, mellyel az aranykorban élsz."

2015. március 3., kedd

Elfogadó szeretet

Olyannak szeretem magam amilyen vagyok, nem kell megváltoznom.
Én tökéletesen én vagyok, nincs mit átformálni bennem.
Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.
Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.

Olyannak szeretlek téged amilyen vagy, nem kell tenned semmit.
Szeretetem belülről fakad, könnyű szeretnem téged.
A félelmeid, a haragod és a könnyeid mögött látom mindig fénylő csillagod.
Olyannak szeretlek, amilyen vagy.

Olyannak szeretem a világot amilyen, mert tisztán értem azt.
Mert minden, amit elítélek benne, épp olyan emberektől származik, mint én magam.
Míg a béke megvalósul e világban, csak a szeretetet erősítem benne.
Növelem erejét azzal, hogy szeretek benne mindent.

Szeretem magam olyannak, amilyen vagyok, és tovább kívánok fejlődni.
Külső változásaimat belső meggyőződésem hozza.
Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.
Ezért olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.

(Mike Booth)