2014. december 24., szerda

Áldott Ünnepet kívánok!



Áprily Lajos: Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrű delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe -
S én visszahullnék ember-életembe.

2014. november 20., csütörtök

Szabadság

Ahogy néztem a képsorokat megindultak a könnyeim. Végtelen szabadság és méltóság. A pillanattal eggyé válni. Együtt vágtázva a ménessel, megélve a csoport védelmét és erejét. Játszani, játszani és játszani. A férfival, a nővel, a gyermekkel, az állattal és játszani a lelkünkkel, azaz Önmagunkkal. Könnyedén haladni az úton, mert megengedtük, hogy a Szellemünk vezessen minket. Ló és Lovas – Szellem és Ember együtt. Ló és Lovas bizalommal telve egymásra figyelnek. Ez az összhang a elhozza az erőt, a lendületet és a fényt. 

2014. november 7., péntek

Vizes tapasztalás



Tegnap érdekes tapasztalásban volt részem. Benne voltam a reggeli megszokott napindító tevékenységeimben, melynek keretében igen sokszor kellett vízhez folyamodnom. Egy kis idő múltán furcsa volt, hogy igen kis nyomással jön a víz a csapból. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Gondoltam idővel majd visszajön a nyomás. Hát nem így lett. Újabb csapnyitással szembesültem azzal a ténnyel, hogy nincsen víz. Kicsit nyugtalankodni kezdtem, hogy nehogy csőtörésünk legyen, ezért köntösben és az éjszakából visszamaradt izgalmas hajviselettel leszaladtam a pincébe ellenőrizni a csöveket. Megnéztem a kertünk csapjait is. Semmi hibát nem találtam. Na, akkor vízművek telefonszám elő és gondoltam bejelentem a hibát. Egy kedves női hang belecsicseregte a fülembe, hogy elzárták a vizet különböző munkálatok miatt és délután 4-ig nem lesz víz. Kedvesen közölte azt is, hogy kaptam erről tájékoztatást. Én uralkodva kezdődő kétségbeesésemen mondtam neki, hogy én bizony nem kaptam semmit és hát itt állok „megfürödve” (ezt szoktuk mondani ilyen helyzetben, de persze pont hogy az volt a legnagyobb bajom, hogy nem tudok megfürdeni) és akkor most mi legyen.  Tudtam, hogy totál fölösleges a kérdés, mert ha elzárták, akkor elzárták, nincs mit tenni. Kiderült, hogy következő nap is ugyanez lesz, de legalább tudni fogom.  Megálltam a szoba közepén és el kezdtem kiépíteni az akkor még túlélési stratégiának gondolt folyamatokat. Döbbentem láttam, hogy reggeli kipipálva, elmosogattam, szép rend van, csak éppen én nem tudtam elkészülni. Nekünk, nőknek ez talán ismerős lehet, hogy mindenkit és mindent magunk elé helyezve fordulunk csak magunk felé. Talán, hogy egy kicsit mentsem a „nem szeretjük magunkat eléggé” bölcseletet, hogy így van több idő, nem kell sietni és nyugalomban lehet elkészülni. Hát az idő és a nyugalom az meg volt, csak éppen víz nem volt hozzá. Így jártam! Nem ragoztam tovább, felvettem az elém dobott kesztyűt. Van a kertben egy vízgyűjtő tartályunk onnan megoldottam a kézmosós, wc-s történeteket. Hoppá, de nem volt megtöltve a vizes üvegem (csapvizet iszom), na, gondoltam mehetek még a boltba is. De nem kellett, mert volt félretéve palackos víz. Már csak a fürdés okozott némi dilemmát, de elengedve a tisztasági kényszereimet délutánra halasztottam. Azért mázlim volt, hogy nem jöttek hozzám oldásra és nem kellett a városba mennem. Hiába nincsen semmi véletlenül.  Mikor már uraltam a helyzetet leültem és eltűnődtem azon, hogy nap, mint nap milyen természetesnek vesszük, hogy folyik a víz a csapból, van áram és gáz. Ugye a mai világban ezek elengedhetetlennek tűnő eszközök arra, hogy létezzünk. Megszoktuk, és lássuk be, nem igazán vagyunk érte hálásak, nem köszönjük meg. Jó lehet, valaki napi szinten elmond ezekért egy imát, de mégis azt kell mondanom, hogy a helyzet hozza el az igazi, szívből jövő hálát és köszönetet.  És azért is köszönet jár, hogy bármiről is legyen szó a megoldások is mindig körénk vannak rendezve. Tehát az Élet nem hagy cserben! Biztos, hogy nem a megszokott módban teszi ezt, és az is biztos, hogy áldozattal jár, de nem hagy cserben.  A minap olvastam el az asztalomra tett egyik idézetet, mely így szól:

„A lelkiség nem annak a megismerése, hogy mit szeretnénk, hanem annak tudása, hogy mire nincsen szükségünk.”

Ma reggel már tudtam, hogy nem lesz víz. Az elmém tolta a sürgetést, nyugtalanságba hajszolt, hogy gyorsan-gyorsan, mert mindjárt nem lesz víz.  Megfürödtem ugyan, de cca. 3 lábosnyi vizet tettem félre, biztos, ami biztos alapon. Na, ekkor érkeztek meg a fent leírt felismeréseim. Ránéztem magamra; „mit csinálok?”, amikor tegnap hiába maradtam víz nélkül, sokkal nyugodtam voltam. És visszanézve láttam, hogy nem volt ennyi vízre szükségem. Az „itt és most-ban” nem volt rá szükségem. De ma reggel az elmém előreszaladt és el kezdett aggódni a jövőn. Nem öntöm már ki a vizet, mert nem akarom elpazarolni, de tudom, hogy nem kell nekem. Legalábbis a mai nap „túléléséhez” nem kell. Nagy tapasztalás ez nekem, hogy tényleg elég az, ami az adott pillanatban van. Ha szükséges lesz valami, akkor az biztos, hogy a következő pillanatban majd valamilyen formában a rendelkezésemre áll majd. Ez adja meg számomra a nyugalmat és ez bennem a hit az életben. Fontos volt rálátnom, hogy ebben az egészben is az elfogadás és a megadás volt a kulcs. Ez nyitotta ki a továbblépés lehetőségeit. Ellenkező esetben egy teljesen más formában a Facebookon kiposztolva olvastátok volna a felháborodásomat a vízművek felé.  Sokan egyetértettetek volna vele és ezzel még jobban felerősödött volna ez az Egó szemszögéből problémának címkézett helyzet. Mindezzel pedig leragadtam volna a múltban és egész nap a dühömben úszkálhattam volna. 

Szívből örülök, hogy én inkább az elfogadás nyugtató kék vizében lubickoltam. Ebből is látszik, hogy mindig van választásunk!

2014. október 30., csütörtök

Meghitt kapcsolat felé


Amit hagyományosan „szeretetnek” hívnak, az az ego stratégiája az önátadás elkerülésére. Valaki mástól várod, hogy megadja azt, ami valójában csak az önátadás állapotában érkezhet meg hozzád. Az ego ezt a személyt használja helyettesítőként, hogy ne kelljen feladnia önmagát. A spanyol nyelv a legőszintébb ebben a tekintetben. Ugyanazt az igét – te quiero – használja, amikor azt mondja: „szeretlek”, és amikor azt: „akarlak”. Az ego számára szeretni és akarni valamit ugyanazt jelenti, míg a valódi szeretetben nincs akarás, nincsen vágy a birtoklásra vagy a másik megváltoztatására. Az ego kiszemel valakit és különlegessé teszi. Ezt a személyt használja, hogy elfedje az elégedetlenség, a „nem elég” állandóan lappangó érzését, a haragot és gyűlöletet, melyek igen közel állnak egymáshoz. Ezek az emberi lényben mélyen gyökerező érzések elválaszthatatlanok az egoista állapottól.

Amikor az ego kiválaszt valamit és azt mondja „szeretem” ezt vagy azt, akkor tudattalanul megpróbálja elfedni vagy eltávolítani az egót mindig kísérő, mélyen lapuló érzéseket: az elégedetlenséget, boldogtalanságot, az elégtelenség oly ismerős érzését. Egy rövid ideig működik is az illúzió. Aztán elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor a kiválasztott, számodra különleges személy többé nem tudja elfedni a fájdalmadat, gyűlöletedet, elégedetlenségedet vagy boldogtalanságodat, melyek oka mind az elégtelenségnek, a teljesség hiányának az érzésében rejlik. Akkor aztán előtör az elfedett érzés, és rávetítődik arra a személyre, akit kiválasztottál és különlegessé tettél – akiről azt gondoltad, majd ő „megment” téged. Hirtelen gyűlöletbe fordul a szeretet. Az ego nem ismeri fel, hogy a gyűlölet a benned lakó egyetemes fájdalom kivetülése. Az ego azt hiszi, hogy ez a személy okozza a fájdalmat. Nem jön rá, hogy a fájdalom abból az egyetemes érzésből fakad, hogy nem vagy kapcsolatban lényed mélyebb szintjével– nem vagy egy önmagaddal.

A szeretet tárgya felcserélhető, ahogyan az egoista akarás tárgya is felcserélhető. Vannak emberek, akik sok kapcsolaton mennek keresztül. Sokszor esnek szerelembe és ábrándulnak ki. Szeretnek valakit egy darabig, míg aztán ez nem működik többé, mert senki sem tudja folyamatosan elfedni ezt a fájdalmat.
Csak az önátadás képes megadni azt, amit szerelmed tárgyában kerestél. Az ego szerint nem kell megadnom magam, hiszen szeretem ezt a személyt. Ez persze öntudatlan folyamat. Abban a pillanatban, amikor elfogadod azt, ami van, valami megjelenik benned, amit eddig elfedett az egoista akarás. Ez a valami a veled született, benned lakó béke, csendesség, elevenség. Ez az a feltétel nélküli létező, aki te leglényegedben vagy. 

Ez az, amit a szerelmed tárgyában kerestél. Te magad vagy az. 

Amint ez megtörténik, egy egészen másfajta szeretet jelenik meg, amely többé nincs kiszolgáltatva a szerelem és a gyűlölet váltakozásának. Nem választ ki és tesz különlegessé egyetlen dolgot vagy személyt. Még az is abszurd, hogy ugyanazt a szót használjuk rá. Persze megtörténhet, hogy egy szokványos szerelem-gyűlölet kapcsolatban időnként az önátadás állapotába kerülsz. Átmenetileg, rövid időre megtörténik: mélyebb, egyetemesebb szeretetet és teljes elfogadást tapasztalsz meg, amely néha egy egyébként egoista kapcsolaton is átragyoghat. Ám ha nem tartod fenn az önátadás állapotát, akkor ezt újra elfedik a régi egoista minták. Tehát nem állítom, hogy a mélyebb, valódi szeretet nem jelenhet meg néha, még egy-egy szokványos szerelem-gyűlölet kapcsolatban is. De ritka, és általában rövid életű.

Amikor elfogadod azt, ami van, akkor valami mélyebb jelenik meg, mint ami van. Úgyhogy kínozhat a legmarcangolóbb külső vagy belső dilemma, a legfájdalmasabb érzések vagy helyzetek, abban a percben, amikor elfogadod, ami van, túllépsz rajta, túlhaladod. Még ha gyűlöletet érzel is, abban a percben, amikor elfogadod, hogy ezt érzed, túllépsz rajta. Lehet, hogy még ott van, de te hirtelen egy mélyebb szinten találod magad, ahol ez már nem annyira számít.
Az egész jelenségvilág az ellentétek közti feszültség miatt létezik. Forró és hideg, növekedés és leépülés, nyereség és veszteség, siker és kudarc, a polaritások melyek a részei létezésnek, és persze részei minden kapcsolatnak.

A fejlődés érdekében az emberiség hatalmas nyomás alatt van, mert fajunknak ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Ez befolyásolni fogja életed minden aspektusát, különösen a bensőséges kapcsolataidat. Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak és konfliktussal terheltek, mint napjainkban. Ahogy arra talán már magad is rájöttél, nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek. Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni. Ha azonban elfogadod, hogy a kapcsolat nem azért van, hogy boldoggá, hanem hogy tudatossá tegyen, akkor az már valóban a megváltás lehetőségét kínálja számodra, és összhangba kerülsz azzal a magasabb tudatossággal, amelyik bele akar születni ebbe a világba! Azokat, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz, egyre több fájdalom, erőszak, zavarodottság és őrület várja.

Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását! A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltozását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni.

A forma szintjén sosem szabadulunk meg a polaritásoktól. Az önátadás által azonban túlléphetünk rajtuk. Ekkor kapcsolatba kerülünk saját magunk mélyebb szintjével, ahol a polaritások nem léteznek többé. A külső szinten persze továbbra is jelen vannak. Bár még ott is megváltozik valami a módban, ahogyan a polaritások megjelennek az életedben, mikor az elfogadás vagy önátadás állapotában vagy. Jó indulatúbban és gyengédebben jelentkeznek.

Minél kevésbé vagy tudatos, annál inkább azonosulsz a formával. Ez a tudattalanság lényege: azonosulás a formával, legyen bár külső forma (egy helyzet, hely, esemény vagy tapasztalás), gondolati forma vagy érzelem. Minél jobban kötődsz a formához, annál kevésbé adod át magad, annál szélsőségesebbnek, erőszakosabbnak vagy durvábbnak tapasztalatod meg a polaritásokat. Vannak olyan emberek ezen a bolygón, akik szinte pokolban élnek, és ugyanezen a bolygón olyanok is, akik viszonylag békés életet élnek. Azok is megtapasztalják a polaritásokat, akiknek a bensőjében béke honol, de sokkal jóindulatúbb változatban, nem olyan szélsőségesen, ahogyan sokan még mindig. Tehát valóban megváltozik a polaritások megtapasztalásának módja. Magukat a polaritásokat nem lehet megszüntetni, de azt mondhatjuk, hogy az egész univerzum valahogy jóakaratúbbá válik. Nem olyan fenyegető többé. A világ nem tűnik olyan ellenségesnek, amilyen ellenségesnek az ego számára tűnik.

Amikor az önátadás állapotában élsz, valami rajtad keresztül átjön a dualitás világába, ami nem ebből a világból való.

A belső és a külső világ végső soron egy és ugyanaz. Amikor már nem ellenségesen éled meg a világot, nincs többé félelem, és amikor nincs többé félelem, akkor másképpen gondolkozol, beszélsz és cselekszel. Megjelenik a szeretet és a könyörületesség, és hatni kezd a világra. Még ha konfliktushelyzetben találod is magad, béke áramlik a polaritások felé. És akkor valami tényleg megváltozik. Vannak tanítások és tanítók, akik szerint semmi sem változik. Ez nem így van. Valami nagyon fontos igenis megváltozik. 

Ami túl van a formán, átragyog rajta, az örök átragyog a formán ebbe a formavilágba.

                                                                 Eckhart Tolle

Teljes cikk: Betegségnyelv


Újjászületni Jézusban

„Drága Isteni Lelkek! Csodálatos emberek!

Nyugalom, türelem, bizalom, áldás. Nagy levegővel érkező fény. Áldás és béke mely a világot megmentheti és emelheti. Minden pillanat újdonsága emel és vezet, ha hagyod.  Mégis félelmek tengerében hánykolódva, karodat segítségért nyújtva kapkodsz, pánikolsz. Vagy éppen tétovaságtól megbénulva erőtlenül lézengsz.

Ne tedd. Engedd, hogy történjenek a dolgok. Létezz és élvezd.

Pont ott vagy ahol lenned kell. Nem előbb és nem hátrébb. Benned vannak a válaszok, de te még mindig kívül keresed. Kívül keresel mindent, kifelé figyelsz. Belül vagy igaz és belül vagy minden, belül van minden, mi fontos számodra. Fény és szeretet. Ha nem érzed, akkor tudd, hogy másra fókuszálsz.
Nem attól vagy szerethető, hogy mit teszel vagy gondolsz, hanem pusztán csak azért, mert vagy. Hogy lélegzel és létezel. Nem kell senkinek sem bebizonyítanod, hogy vagy valaki. Minden bizonyítás mások kezében fegyver ellened. Engedd, hogy csak úgy legyél és tegyél, ha van hozzá kedved, hiszen senkinek sem kell megfelelned.

Minden téged már nem szolgáló mintádat lerakhatod, hiszen már, másként halad a világod, ha te is úgy akarod. Csak áramolj, ne a pénzért, ne a szeretetért, ne a figyelemért pusztán azért mert képes vagy erre.

Ez az új világ jellemzője.

Nem vagy egyedül, veled vagyok, figyelj rám és ebben a kapcsolatban megtalálsz mindent. Csak tedd mert szereted, mert örömet ad, mert jó neked. Ez a szépség vagy te. Én szeretlek téged és úgy fogadlak el ahogy vagy, nem kell tenned semmit érte, hiszen belőlem vagy.Visszahúzódtam tőled, belőled, hogy mindezeket átéld, hogy a kapcsolatunk tisztán újjászülethessen. Te már bennem vagy és én te benned és ez a kapcsolat öröké élő marad. Szívedben a vágy meghallgatásra került és én itt vagyok újra közel hozzád, úgy hogy újra könnyedén meghallhatsz engem. Utad a megfelelő mederben halad, hagyd hogy az energiák mutassák az utat. Szeretetből van szőve az utad, járj rajta, s mutasd másnak is az utat. Bátran, hiszen veled vagyok érted vagyok és te minden cselekedeteddel segíted az én munkásságomat.

Velem való egység az egyetlen és igaz.

Emberként teherként éltél meg sok dolgot és feladatot, de ennek ideje lejárt. Velem való együttes munkával fényt viszel a világba egy aprócska szóval, vagy egy szempillantással. Engedd és hagyd jelen a többieket, hiszen ők is egyek veled. Nem kell elemezned, reagálnod, csak a szívteredben maradnod. Ha bármi is ér gondolj rám, s a probléma megoldásra talál.

Ez az út a szeretet útja, melyen lépdelve a békesség vár.

Hallgasd a belső hangot és sugallatot, mely mindig a jó irányba terel téged, s engedd végre el a kétséget. Aprócska részekből áll össze az egész kép bízz ebben és remélj. Fizikai tested reagál a jóra, a szépre és a velem való egységre. Gyógyulásnak indul csak szeresd és engedd el a félelmeidet. Lásd, belül megszületett a béke és a csönd és a világ körülötted végre nem zörög. Kívül elhalkul minden, belül felerősödik a fény és a szeretet. Azzal, hogy másoktól függetlenül lépsz, nem jelenti azt, hogy kívülállóként élsz. Energiáid széles körben hatnak és gyógyítanak. Ezt velem együtt teszed, legyen ez számodra a biztosíték. Ha velem egy vagy és együtt vagy, akkor MINDENKIVEL kapcsolatban vagy. Nem a világgal kell társulni és eggyé válni, hanem velem kell a az egységet megtalálni. Ha velem beszélsz, akkor szólsz mindenkihez, ha én válaszolok akkor azt hallja mindenki. Hagyd az életedben ezt a csodát megszületni. 

Régóta vagyunk kapcsolatban, és ezt mindig is tudtad.  Egyre többen kapcsolódtok össze velem. Általam van egység és én vagyok a Híd köztetek. Ha ezt látod és éled, akkor eltűnik minden nehézséged. Helyébe lép a szeretettel telített bölcsességed.  Legyen a velem való kapcsolat az első.  Te és én együtt, eltűnik az egó, csak a tiszta szeretet és a fény marad. A szíved által sugallt irányt kövesd, ne akarj többet látni, mint amit engedek. Legyél gyors és rugalmas, kreatív és örömteli. Törekedj ezen minőségeket megélni és állandóvá tenni.

Ha kapcsolódni szeretnél, csak gondolj rám, és ez megnyitja számodra az Univerzum kapuját.

Áldott légy

Jézus


2014. október 29., szerda

Mondj igent!

Drága Gyermekeim!

Jézus szólok most hozzátok. Szeretetben, s figyelemben éljetek. Nem számít, hogy milyen most a világ. Az számít, hogy a te  világod mit kínál.

Ki keres, az talál!

Keress a világodban szeretetet, gyengédséget, figyelmet és jó szót. Szépséget s bátorító cselekedetet. Fordulj felém nyitott szívvel és sugárzó arccal, s ígérem neked, hogy megfogom a felém nyújtott kezed. Nehézségedet, mely a szívedet nyomja, helyezd bátran az én oltáromra. Szeretlek, vezetlek és védelmezlek téged, még akkor is ha nincs erre tudatos figyelmed. Emelkedésed titka az életed tudatos volta. Ha Velem együtt lépdelsz a kétség elvész.

Lelked csillogó volta vonzza életed pozitív aspektusait.

Ha az életed elért arra a pontra, melyre régóta vágytál, ha megtetted azokat a szükségszerű lépéseket, melyek mindezt előidézték, akkor légy büszke gyermek és örülj az aktuális állomásodnak. Élvezd a pillanatot, majd indulj tovább, hiszen tudod azt, hogy sosem állunk meg, mert haladunk tovább a fejlődés útján. Vigasztalás legyen számodra az, hogy bár a tovább vezető út kívülről nézve egyre keskenyebb, de annál szebb mélységgel és tisztasággal bír. Pihenj hát meg egy pillanatra, majd haladj bátran tovább.

Veled vagyok, s Te Velem vagy, így az utad világosan láthatod. Biztonság ez számodra.

Tudom, hogy néha nehéz az utadon járnod, de mindez azért van, hogy TE emelkedhess. Bátorság és kitartás e két útitárs, mely segít, ha tétovázol s megálltál az utadon.

Drága szeretett gyermekeim!

Álljatok meg, s ne szaladgáljatok fejt vesztve a problémák halmai között. Kapkodtok, csapongtok és pánikoltok. Az idő felgyorsul, de hallgassatok rám! Meghozni a döntést, hogy melyik irányba haladsz:

EGY PILLANAT!
Nem kellenek hozzá évek, hónapok, napok.
CSAK EGY PILLANAT!
Mondd ki a szívedben és az elmédben azt, hogy
IGEN!

S onnantól már lehetőséged van kilépni ebből az őrült hurrikánszerű forgatagból. Állj meg mindannak a közepén, amiben Most vagy. Állj meg, s ne tégy semmit, csak légy és figyelj. Ha így teszel túléled, mert a hurrikán békében és sértetlenül hagy.

Azonban, ha kapkodsz széthullhatsz és elveszítheted önmagad.
Ne harcoljatok!
Legyen a napi imádságotok az ELFOGADÁS.
Álljatok meg és fogadjátok el azt, ami körülöttetek és bennetek zajlik.
Ez az IGEN,
S, ez az AJTÓ
HOZZÁM – HOZZÁD.

Játszatok és gyakoroljatok. Ha a „kisebb” dolgoknál sikerül a „nagyoknál” is fog.

Szerető szívemre ölellek benneteket!
Áldásom rátok!



2014. június 5., csütörtök

Békesség kék fénye


Békesség fénye világítja meg a lelkemet. Beleolvadva ebbe a kék fénybe megnyugszom és kikerülök a világ, vibráló forgatagából. Be kell látnom, hogy itt és most nem megy már másképpen. Komolyan kell vennem, hogy foglalkozzak magammal és figyelnem kell arra, hogy folyamatosan megtartsam a testem, lelkem és szellemem egyensúlyát. Számtalan alkalom kínálkozik arra, hogy ezt megfigyeljem és gyakoroljam. Ezek nem feltétlenül kedvező pillanatok, mert még a tanultakat tapasztalom. Idő kell míg megtalálom az arany középutat és ezen járva, az állandósult nyugalmat. Szeretem azokat a pillanatokat, amikor ez sikerül. Szinte tapintható, ahogy megszűnik bennem a vibrálás és belesimulok ebbe a csendbe. Érzem, hogy nincs szükségem a rohanásra, és hogy nem maradok le semmiről. Az Egóm szereti ez utóbbit elhitetni velem és a cél érdekében hajszol és tökéletességre sürget. Pedig ezekben a pillanatokban érzem, hogy itt és most minden tökéletes és nem szükséges semmi ehhez. Csak be kell hunynom a szememet és beleolvadni ebbe a csendbe. Ide eljutni nehéz, mert nagyon erős a világ magával húzó ereje. Sőt talán azt is mondhatnám, hogy az egyensúlyt megteremteni nehéz a belső világom és a külső világ között. Hajlamos vagyok benne maradni ebben a csendben és megfeledkezni a külső világról. Pedig emberként itt van dolgom, vannak szerepeim, melyeket vállaltam a fejlődésem érdekében. Abban a csendben nincs semmi ilyen és mégis benne van minden. Na ezért jó benne lenni. Sokáig játszottam az egyensúly megteremtésének hiányában, hogy inkább bele se mentem, mert tudtam, hogy akkor meg a másik világba nem akarok majd visszamenni. Mára már rájöttem, hogy mindezzel megtanulhatom az önuralom képességét és azt a fegyelmet, mellyel az Egómat tudom a helyén tartani. Hiszen kell ő nekem, de nem abban a formában, ahogy azt belénk kondícionálják az emberi fejlődésünk során. Jó szövetséges Ő, ha tiszteljük magunkban ezt a részünket. Baráttá válik, ha szelíden a szeretet erejével mutatunk neki egy másik lehetőséget. Éppen ezért bárhol is tartok és bármit is tanulok éppen az emberi tapasztalás sokszor nagyon nehéz útján, mindig törekszem arra, hogy elfogadjam azt, ami éppen van, elfogadjam magamat olyannak, amilyen vagyok és amire az aktuális helyzetben képes vagyok. Nem harcolok már magammal. Tisztelem azt, aki vagyok és azt is aki voltam. Nincs harc és ez a kulcs ahhoz hogy megjelenhessen a belső béke fénylő kékje.