2013. november 19., kedd

Pusztító érzelmek, vagy mégsem....

"Képzeld el, hogy van benned egy pusztító érzelem. Úgy érzed, hogy veled szemben egy irgalmatlanul nagy igazságtalanságot követtek el. Mi a vágyad most? 'A bosszú! Pusztuljon el, aki velem ezt tette!' Itt azonban nem szabad megállni! Oké, azt kívánod, hogy törje ki a nyakát. E mögött azért van valami mélyebb vágyad is? 'Persze hogy van! Azért vágyom arra, hogy kitörje a nyakát, mert akkor meg tudnám élni, hogy van igazság a földön!' Tehát akkor a mélyebb vágyad az, hogy biztos lehess benne: van igazság a földön! Ha ez bebizonyosodik, van-e egy ennél is mélyebb vágyad? 'Ha belegondolok, van! Mert mit érek azzal, hogy van igazság a földön, ha közben nincs, aki szeret?' Akkor az, hogy szeressenek, mélyebb vágy! Ezt egyszer próbáljátok ki, mert döbbenetes felfedezésre fogtok jutni: a legrettenetesebb vágyaink is előbb-utóbb előjelet váltanak! Nincs az a pusztító vágy, ami mögött, ha rákérdezünk, ne lenne valami még mélyebb vágy, és a negatívum egyszer csak ne váltana pozitívumra. Ez mindig megtörténik! Ez egy csoda! Kiderül, hogy az ember szívének legmélyén soha nincsenek negatív vágyak, pusztító, romboló indulatok - ott mindig gyönyörűségesen szép, pozitív vágyak vannak! Mindenkinek a szívében. Ez lenyűgöző, nem?" (Pál Feri atya)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése