Megvilágosodtatok-e
emberek? Megvilágosodott-e
előttetek az a tér mit újnak láttok, – s valójában nem új semmi sem.
Ti vagytok
benne a megújultak!
Ti vagytok
benne az ujjak, s a tér ezt adja mindenkinek.
Sokan
csalódtatok, s csalódás van arcotokon, csalódás van szívetekben. Sokan
mondjátok, hogy nem változott semmi sem, nincsen vége annak mi volt, s nem
kezdődött el az új, hisz kézzel fogható jele nincs neki. Hol jártok ti
emberek, kik ezt gondoljátok? Minek
gondoltátok a nagy változást? Mit írtak nektek. Minek
gondoltátok ezt az új utat, az új évet, s az új kezdetet? – csalódás a ti
szüleményetek. Egész évben
mondtuk nektek, figyeljetek oda mit olvastok, s mire figyeltek. Most, kiknek
legtöbbször kint volt figyelme, s bentről érkező üzenetet nem olvasott, mert a
kintről jövőben fürdött, s ezzel utazott, ők most mélyen vannak, lent a
mélységben. Nem
magasságban, hol boldogság, s a teremtés, az a teremtés a része, mi az új kor
hajnalán született meg bennetek, általatok emberek. Nagyon sokan
vagytok, kik így gondoljátok:
„Nem tűnt el semmi sem, megmaradt mindaz a
rendszer, az a felépített világ, melyben eddig éltünk.”
Még mindig
nem értitek, oly sokan nem értitek, hogy ti változtatok benne. Ti tudtatok
változni, s ezáltal változtatni. Kinek most
csalódás van lelkében, – ti nem változtatok. Nem változtatok. Azt hittétek, azt
gondoltátok, hogy magasságokban vagytok, s mindenek felett szárnyaltok –
üresség van most bennetek. Nem érzitek azt a békét, azt a jelenlétet, mi
megszületett. Beszéltek
világosságról.
A fény születése világosságot ad nektek.
Láttátok-e,
észrevettétek, hogy nem borult sötétbe semmi sem? – Minden egy lehetőség volt
nektek.
Minden
lehetőség!
Nincs háború,
van élelmed, vized. Nem konzerven élsz, mit gyűjtögettél. Fűthetsz, hisz van
tüzed. Napfény van
fent az égen, a holdvilágban fürdesz éjjel, gyermeked egészségnek örvend.
Mi a hiányod
neked?
Mi a te
ürességed?
Nem úgy
történt, mint ahogy mondták?
Nem lett
fénylő tested, s nem múlt el minden, mit rossznak hittél?
Ismét ugyan
úgy megy minden, mint előtte? – Ki így látja, az nem ébredt fel, alvó maradt.
Mert ki érzi
a változást, az a szívében történt meg, testében és lelkében. Testben, lélekben
nincs üresség, ott öröm van, s valóságos ünnep.
Mennyien
érzitek ezt?
Mennyien
ünnepeltek szívekben?
Mennyien
tudtátok ezt megélni a születés napján?
Mennyien
tudjátok ezt beteljesíteni harmincadikán?
Sokan vagytok
sokfelé. Sokan hisztek, – de miben?
Mi a hitetek?
Mi a
vezércsillagotok?
Ki vezet az
utatokon?
Ti, kit
követtek valójában?
Mert ha szíved vezet, s a lelked mi szárnyal veled,
akkor nincs benned most üresség, nincs benned kétely, csak megpihent boldogság,
minek nincs vége.
Nem ez a vég,
hisz kezdet volt mi elkezdődött tizenkettedikén, egy születés huszonegyedikén,
s a teljesség mikor szögek zárnak, s elkezdődik mi elkezdődött már régen, –
tovább indul teljességben.
Ez történik
harmincadikán, (ma) s így mentek az új esztendőbe.
Az új esztendőt így mondom nektek, ahogy ti ünneplitek, ahogy ti naptáraitokban
írjátok, s alkot nektek egy évet mi kezdet, s valaminek vége.
Ebben az
időben ha így nézitek, elindult már egy új év nektek, s mégis ebben az évben
teljesítitek be a feladatot, azt, mit létrehoztatok: a térben lévő
változást, mi bennetek van jelen, s nem kívül rajtatok. Nem rajtatok
kívül történt mit mondtak nektek, hogy megoldódik minden, s jönnek a
csillagharcosok, űrhajók, átváltják a napot, a világot, a holdat.
Ez mind
bennetek ragyog, bennetek ment végbe, s kiben végigment az megértette, mert változott,
változtatott, elfogadott, s nem valamit felállított, valami fantáziát, egy
illúziót, mert aki illúzióra építkezett, annak üresség van most testében, s
lelkében.
Bennetek,
kikben üresség már nincsen: menjetek tovább, mondjátok, hirdessétek, mert erről
szól a további időszak is. Az átalakulás bennetek ragyog. A világosságnak ti
vagytok lángjai, ti vagytok darabjai. A ti mosolyotokból fakad, s szemetekből
mindaz, mi körülöttetek van, s halad. Nem vagytok
már egyedül, eddig sem voltatok. Ne gondoljátok, mit ma láttok, holnap ugyan
így ragyog.
Ne
gondoljátok, hogy nem kell már tennetek semmit sem! Kinek
lelkében nincs üresség, annak is dolga van, rengeteg. Nektek,
kiknek hiánya van, s valamit hiányol a térben: Ne csüggedjetek, nincs még itt
vége.
A változás
tovább halad!
Elkezdődött a
kezdet, a születés, a teljesség, s egy új korszak, egy új év. Az új évnek nagy
ciklusa indult be előttetek.
Hangolódjatok
rá, érezzétek a frekvenciát, mily magasra emelkedett, s a magas frekvenciához
hozzászokik tested, a rezgést felveszi, átveszi, akkor nézz körül a világban, s
mond mi változik, mit lát szemed, mit érzékel?
Az az
érzékelésed, mi nyitott neked. Ne mástól halljad, ne mástól kérdezd, te érezd
meg.
Nézd az
embereket, kik körülötted vannak a családban.
Nézd meg most
így az év végén, – kérdem ismét, hogy rend van-e?
Van-e béke
benned, mikor gyermeked nevét mondom? Beszélsz-e vele?
Van-e
békességed a szüleiddel, s nővel, férfival kivel élsz? – kire azt mondod, hogy
szeret.
Van-e benned
tisztaság, tisztelet, őszinteség vagy máshová vágyódik szíved?
Hazugság az
alapja mindennek? – Nézzétek meg, hogy mit értetek el eddig.
Mit
változtattatok? – Sok családról beszélek, és nem munkáról, feladatról, nem a
nagyvilágról.
Ezerszer
elmondták nektek, hogy a Föld változik, ha változtok ti is benne, s minden
átalakul általatok, hisz ti vagytok benne az emberek.
Sokan
szerettetek volna oly váltást, oly ugrást, de ti nem fénylények vagytok, nem
világít testetek. Elfelejtettétek,
hogy emberek vagytok. Emberek, itt a földön, két lábon járva, érzékelve, sírva,
nevetve néha bánatban, örömben, de legfőképpen békességben a szívedben.
Így vagytok
ti emberek.
Miért hagynád
el emberi léted?
Miért hagynád
el azt, mi itt a földön maga az élet?
Miért
gondoljátok, hogy több van ennél?
Ti tudtok
többek lenni!
Ti tudtok
másként látni, érezni, s e csodás világra rácsodálkozni. Észrevenni azt, amit
eddig nem láttatok, megtalálni benne mi láthatatlan volt, s most ismét látható.
Azokat, kik
itt vannak jelen: Apáitok, Anyáitok, Őseitek, az Őrzők, jelképetek, maga a
történelem itt van most, itt van jelen, nem a múltban keresve. Itt van jelen! Mi feltárul a
földből igazolja ezt.
Ez az év, ez
a korszak erről szól nektek. Nektek,
itt-e népnek megtalálni mit őriztek az Őrzők, s ti magatok őrzitek legbelül.
Felszínre jöjjön, s mi helyreállt, rend maradjon bennetek, s e rend áradjon a
térben, föld alatt, hold felett, de leginkább bennetek. Nagyot várva
nagyot esik az ember. Illúziójában magasra emelkedik, s utána leesik. Sokan vagytok
összetörve, hát álljatok fel végre, nézzetek körbe, s nézzetek tükörbe, hogy mi
van itt a világban, s kik vagytok ti benne. Érezzétek meg, az ünnep bennetek
van, a kezdet, a születés, s a teljesség. Ti hordozzátok, s ki itt született
meg, így van jelen általatok.
Egy apró
gondolat ez nektek, mit sokan vártok emberek, s most megkapjátok a választ.
Ez történt, s
ez van itt jelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.