2012. december 30., vasárnap

A változás tovább halad!

Megvilágosodtatok-e emberek? Megvilágosodott-e előttetek az a tér mit újnak láttok, – s valójában nem új semmi sem.
Ti vagytok benne a megújultak!
Ti vagytok benne az ujjak, s a tér ezt adja mindenkinek.

Sokan csalódtatok, s csalódás van arcotokon, csalódás van szívetekben. Sokan mondjátok, hogy nem változott semmi sem, nincsen vége annak mi volt, s nem kezdődött el az új, hisz kézzel fogható jele nincs neki. Hol jártok ti emberek, kik ezt gondoljátok? Minek gondoltátok a nagy változást? Mit írtak nektek. Minek gondoltátok ezt az új utat, az új évet, s az új kezdetet? – csalódás a ti szüleményetek. Egész évben mondtuk nektek, figyeljetek oda mit olvastok, s mire figyeltek. Most, kiknek legtöbbször kint volt figyelme, s bentről érkező üzenetet nem olvasott, mert a kintről jövőben fürdött, s ezzel utazott, ők most mélyen vannak, lent a mélységben. Nem magasságban, hol boldogság, s a teremtés, az a teremtés a része, mi az új kor hajnalán született meg bennetek, általatok emberek. Nagyon sokan vagytok, kik így gondoljátok: 

„Nem tűnt el semmi sem, megmaradt mindaz a rendszer, az a felépített világ, melyben eddig éltünk.”

Még mindig nem értitek, oly sokan nem értitek, hogy ti változtatok benne. Ti tudtatok változni, s ezáltal változtatni. Kinek most csalódás van lelkében, – ti nem változtatok. Nem változtatok. Azt hittétek, azt gondoltátok, hogy magasságokban vagytok, s mindenek felett szárnyaltok – üresség van most bennetek. Nem érzitek azt a békét, azt a jelenlétet, mi megszületett. Beszéltek világosságról.   
A fény születése világosságot ad nektek.

Láttátok-e, észrevettétek, hogy nem borult sötétbe semmi sem? – Minden egy lehetőség volt nektek.
Minden lehetőség!

Nincs háború, van élelmed, vized. Nem konzerven élsz, mit gyűjtögettél. Fűthetsz, hisz van tüzed. Napfény van fent az égen, a holdvilágban fürdesz éjjel, gyermeked egészségnek örvend.

Mi a hiányod neked?
Mi a te ürességed?
Nem úgy történt, mint ahogy mondták?
Nem lett fénylő tested, s nem múlt el minden, mit rossznak hittél?
Ismét ugyan úgy megy minden, mint előtte? – Ki így látja, az nem ébredt fel, alvó maradt.

Mert ki érzi a változást, az a szívében történt meg, testében és lelkében. Testben, lélekben nincs üresség, ott öröm van, s valóságos ünnep.

Mennyien érzitek ezt?
Mennyien ünnepeltek szívekben?
Mennyien tudtátok ezt megélni a születés napján?
Mennyien tudjátok ezt beteljesíteni harmincadikán?
Sokan vagytok sokfelé. Sokan hisztek, – de miben?
Mi a hitetek?
Mi a vezércsillagotok?
Ki vezet az utatokon?
Ti, kit követtek valójában? 
  
Mert ha szíved vezet, s a lelked mi szárnyal veled, akkor nincs benned most üresség, nincs benned kétely, csak megpihent boldogság, minek nincs vége.

Nem ez a vég, hisz kezdet volt mi elkezdődött tizenkettedikén, egy születés huszonegyedikén, s a teljesség mikor szögek zárnak, s elkezdődik mi elkezdődött már régen, – tovább indul teljességben.

Ez történik harmincadikán, (ma) s így mentek az új esztendőbe. 

Az új esztendőt így mondom nektek, ahogy ti ünneplitek, ahogy ti naptáraitokban írjátok, s alkot nektek egy évet mi kezdet, s valaminek vége.
Ebben az időben ha így nézitek, elindult már egy új év nektek, s mégis ebben az évben teljesítitek be a feladatot, azt, mit létrehoztatok: a térben lévő változást, mi bennetek van jelen, s nem kívül rajtatok. Nem rajtatok kívül történt mit mondtak nektek, hogy megoldódik minden, s jönnek a csillagharcosok, űrhajók, átváltják a napot, a világot, a holdat.

 Ez mind bennetek ragyog, bennetek ment végbe, s kiben végigment az megértette, mert változott, változtatott, elfogadott, s nem valamit felállított, valami fantáziát, egy illúziót, mert aki illúzióra építkezett, annak üresség van most testében, s lelkében.

Bennetek, kikben üresség már nincsen: menjetek tovább, mondjátok, hirdessétek, mert erről szól a további időszak is. Az átalakulás bennetek ragyog. A világosságnak ti vagytok lángjai, ti vagytok darabjai. A ti mosolyotokból fakad, s szemetekből mindaz, mi körülöttetek van, s halad. Nem vagytok már egyedül, eddig sem voltatok. Ne gondoljátok, mit ma láttok, holnap ugyan így ragyog.

Ne gondoljátok, hogy nem kell már tennetek semmit sem! Kinek lelkében nincs üresség, annak is dolga van, rengeteg. Nektek, kiknek hiánya van, s valamit hiányol a térben: Ne csüggedjetek, nincs még itt vége.

A változás tovább halad!

Elkezdődött a kezdet, a születés, a teljesség, s egy új korszak, egy új év. Az új évnek nagy ciklusa indult be előttetek.

Hangolódjatok rá, érezzétek a frekvenciát, mily magasra emelkedett, s a magas frekvenciához hozzászokik tested, a rezgést felveszi, átveszi, akkor nézz körül a világban, s mond mi változik, mit lát szemed, mit érzékel?
Az az érzékelésed, mi nyitott neked. Ne mástól halljad, ne mástól kérdezd, te érezd meg.

Nézd az embereket, kik körülötted vannak a családban.
Nézd meg most így az év végén, – kérdem ismét, hogy rend van-e?
Van-e béke benned, mikor gyermeked nevét mondom? Beszélsz-e vele?
Van-e békességed a szüleiddel, s nővel, férfival kivel élsz? – kire azt mondod, hogy szeret.
Van-e benned tisztaság, tisztelet, őszinteség vagy máshová vágyódik szíved?
Hazugság az alapja mindennek? – Nézzétek meg, hogy mit értetek el eddig.
Mit változtattatok? – Sok családról beszélek, és nem munkáról, feladatról, nem a nagyvilágról.

Ezerszer elmondták nektek, hogy a Föld változik, ha változtok ti is benne, s minden átalakul általatok, hisz ti vagytok benne az emberek.

Sokan szerettetek volna oly váltást, oly ugrást, de ti nem fénylények vagytok, nem világít testetek. Elfelejtettétek, hogy emberek vagytok. Emberek, itt a földön, két lábon járva, érzékelve, sírva, nevetve néha bánatban, örömben, de legfőképpen békességben a szívedben.

Így vagytok ti emberek.
Miért hagynád el emberi léted?
Miért hagynád el azt, mi itt a földön maga az élet?
Miért gondoljátok, hogy több van ennél?
Ti tudtok többek lenni!

Ti tudtok másként látni, érezni, s e csodás világra rácsodálkozni. Észrevenni azt, amit eddig nem láttatok, megtalálni benne mi láthatatlan volt, s most ismét látható.

Azokat, kik itt vannak jelen: Apáitok, Anyáitok, Őseitek, az Őrzők, jelképetek, maga a történelem itt van most, itt van jelen, nem a múltban keresve. Itt van jelen! Mi feltárul a földből igazolja ezt.

Ez az év, ez a korszak erről szól nektek. Nektek, itt-e népnek megtalálni mit őriztek az Őrzők, s ti magatok őrzitek legbelül. Felszínre jöjjön, s mi helyreállt, rend maradjon bennetek, s e rend áradjon a térben, föld alatt, hold felett, de leginkább bennetek. Nagyot várva nagyot esik az ember. Illúziójában magasra emelkedik, s utána leesik. Sokan vagytok összetörve, hát álljatok fel végre, nézzetek körbe, s nézzetek tükörbe, hogy mi van itt a világban, s kik vagytok ti benne. Érezzétek meg, az ünnep bennetek van, a kezdet, a születés, s a teljesség. Ti hordozzátok, s ki itt született meg, így van jelen általatok.

Egy apró gondolat ez nektek, mit sokan vártok emberek, s most megkapjátok a választ.

Ez történt, s ez van itt jelen.