Fehér
„A
nyugalom belső fényéből a fehér reményben emelkednek ki a színek.”
(L.V.
Bonds)
A fehér az első, ami a Ragyogás
végső tisztaságából megnyilvánul. Világosság és tisztaság, áttetszőség és
tükröződés, a fény forrása. Lelki tisztaság, lehetőség és adottság mindenre. A
fehér olyan, mint a szivárvány: megtalálható benne az összes szín, csak
elrejtve. Ha fehéret használunk, akkor minden színből használunk egy kicsit. Ha
vonzódunk a fehérhez, akkor készen állunk arra, hogy a tisztulás által
megtörténhessen a változás az életünkben. A fehér feloldoz a karmikus terhek
alól a tisztulásunk által. Segítségével
megértjük a szenvedést. Megindítja az elapadt könnyeket, oldja a megfagyott
érzéseket. Rávilágít a szenvedéseink értelmére. Fehér a fény megtisztító ereje,
valami újnak a kezdete, egy tiszta fehér lap. De az is lehet, hogy túl vagyunk
a nehézségeken és éppen megpihenünk a fehérben, hogy azután később
megjelenhessen a látható szivárvány az életünkben. Tartsunk a napfény felé egy
marék havat és láthatjuk a színek apró felvillanásait. A fehér az első lépés
azon harmónia felé, melyet az egymás mellett élő színek szimbolizálnak. Alapvető
tulajdonsága az egyenlőség a mitológiában pedig az Egység jele. Maga a
teljesség, mert még nem látható benne semmi. A fehér az igazságot keresi, és minden
jóra fordul, ha ez a szín jelen van. Átsegít a stresszen és a túlfeszülésen. Bátorít.
A dolgok felnyitója, kitisztítója és minden rejtett napvilágra hozója. A fehér
elővarázsolja a reményt és ő a békesség, mert benne minden egyenlő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.